A HARAG ROSSZ TANÁCSADÓ, DE JÓ SOFŐR

Mindig tudja, merre akarsz menni

írta: AVonzasTorvenye.hu, 2008-07-29, 12:07:21

Jó nagy álszentségnek tartom, amikor azzal szembesítenek, hogy a Vonzás Törvényével nem egyeztethető össze a haragom. Ugye senki sem gondolja komolyan, hogy a nap 24 órájában az arcomra fagyott mosollyal lubickolok a szeretetben? A családom csak szeretetlevest és szeretetfőzeléket kap tőlem, a munkatársaim busás szeretetfizetést, az üzlettársaim pedig szeretetszerződéseket.

Ez nem a szentvagyok.hu! Ide hús-vér emberek járnak, akik arra keresik a választ, hogyan oldják meg napi gondjaikat. A szeretet jegyében, de nem a szeretet nevében. Amikor valaki folyton-folyvást a szeretetre hivatkozik, nekem mindig az az érzésem, hogy a szeretet nevében bármire képes. Tudod, pont úgy, mint amikor valaki nekem szid másokat. Nézek rá, és végig azon jár az agyam, hogy rólam is ugyanígy beszél, ha nem vagyok ott.

Lassan egy éve írunk arról, hogy az érzéseid határozzák meg, hogy merre tartasz, az érzéseid jelzik neked, hogy a megélt eseményeket milyen sikerrel dolgozod fel. Ezekbe az érzésekbe éppúgy beletartozik a düh, a harag, vagy a tehetetlenség érzése, mint az érzelmi skálán magasabban fekvő pozitív érzések. A dolgod az, hogy mindig felfelé tarts, nem az, hogy kihagyj lépcsőfokokat, vagy elnyomj magadban bármilyen negatív érzést, amitől aztán frusztrálsz leszel.

Amikor hajnal 4-kor felkelek egy pohár vízért, és azt látom, hogy a kiskorú gyermekem még mindig chatezik a neten a barátaival, valahogy nem azt érzem, hogy milyen édes, mindjárt odamegyek és megsimogatom a kis buci fejét. Nem arra gondolok, hogy milyen jó fej, és nem is arra, hogy az én hasamban fejlődött 9 szeretetteljes hónapon át. Nem bizony! Baromira mérges leszek, mert nem ebben egyeztünk meg, és bár nincs erőm veszekedni vele, a gépét kikapcsolom, és napközben bepótolom a cirkuszt. Ez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy ne imádnánk egymást. Ez azt jelenti, hogy fontos számomra, hogy mikor mit csinál, ahogy fontos számomra az is, hogy megtanulja irányítani az életét, mire eltűnik a látómezőmből.

Amikor valaki hülyének néz, vagy visszaél a helyzetével, akkor nem arra gondolok, milyen csodálatos, hogy valójában egyek vagyunk, milyen örömteli érzés, hogy rezgésszinten egymáshoz vagyunk csatlakozva. A legkevésbé sem. Minden olyan esetben (de csakis olyankor), amikor a történet nem szürke, hanem tisztán fekete és fehér, amikor nincs olyan, hogy esetleg a másik félnek is igaza van, mindent megteszek azért, hogy érvényesítsem a jogaimat. Mert nem vagyok balfék. A szeretet nevében főleg nem.

Ugyanakkor egy pillanatra se felejtem el azt, hogy a harag rólam szól, nem pedig arról, akire haragszom. A haragom engem segít továbblépni, és célja semmiképpen sem az, hogy maradandó károsodást okozzak a másikban, akár testileg, akár lelkileg. Van különbség érvelő vita és aljas pletyka között, van különbség ügyvéd és verőlegény között.

Biztosan te is észrevetted már magadon, hogy olyan szituációban, ami indulatot vált ki belőled, milliószor jobban érzed magad, ha kiadod a dühödet. Amikor például belerúgsz valamibe, ami fájdalmat okoz, nem úgy kiáltasz fel, hogy „szeretettel megbocsátok neked”, hanem választasz valami cifra káromkodást. Azért, mert attól enyhül a benned lévő feszültség.

Amikor a férjed holt részegen megy haza, vagy a feleséged megcsal, netán a lányod 16 évesen teherbe esik, esetleg felgyújtják a raktáradat, vagy ellopják a kocsidat, nem az az első gondolatod, hogy „szeretettel megbocsátok neked”. Odáig el kell jutni, mégpedig az érzelmi skálán felfelé lépdelve.

A Vonzás Törvényének ismerete abban segít, hogy negatív események után egyre fürgébben tudj felfelé szaladni, illetve abban, hogy a lépcső tetején fel tudd mérni, miért is történt veled mindaz, ami történt.

Sok embert ismerek, akik a végtelenségig képesek tűrni és nyelni, mert azt tanulták, hogy a haragot bent kell tartani, a dühöt nem illik kiengedni. Ők azok, akik áldozatként, szüntelen megalkuvásban vagy depresszióban élik az életüket, mindig hasonló forgatókönyv szerint. Nekik különösen ajánlom a következő bekezdést.

Abraham-Hicks ebben a témában azt mondja a KÉRD ÉS MEGADATIK első részében: „Ösztönösen, akár öntudatlanul is felfedezhetted már, hogy a dühös gondolatok enyhítik az elkeseredettséghez vagy a félelemhez hasonlóan nagy ellenállást előidéző rezgések kínjait. De oly sokan győzködtek már arról, hogy nem helyénvaló dühösnek lenni (jóllehet ők nincsenek a te helyzetedben, és nem érezhetik, hogy a dühös gondolatok valójában javulást jelentenek), és ezek az emberek tanácsaikkal gyakran le is beszélnek haragodról, csak hogy továbbra is meghagyjanak az azt megelőző elkeseredettség állapotában. Ám ha tudatában vagy annak, hogy te választottad a haragot előidéző gondolatot, és ez megkönnyebbülést hozott, akkor tudatában vagy annak is, hogy ettől a gondolattól továbbléphetsz egy kevésbé elutasító gondolat, például a kielégületlenség felé, és egyre feljebb haladhatsz Érzelmi Vezérlőrendszered skáláján – egyenesen vissza a tökéletes összhanghoz.”

Sose felejtsd el, hogy a világ egy ellentétekkel teli környezet. Mindig az volt, s egy jó darabig még biztosan az lesz. A te feladatod, hogy ennek tudatában egyensúlyozz benne, mindig a jobb érzéseket keresve.







Vonzó Vera írásainak más honlapokon történő megjelentetéséhez AVonzasTorvenye.hu írásos beleegyezése szükséges. Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és tévéadás jogát az egyes részekre is.