A TV ÉS AZ ÖNTUDATLAN TEREMTÉS

Abraham-Hicks hanganyag

írta: AVonzasTorvenye.hu, 2009-06-21, 17:23:52



A HANGANYAG FORDÍTÁSA:

- A televízió kétségtelenül rengeteg értékes információt juttat el hozzád, ugyanakkor még több olyan tapasztalatot hoz létre, amelyeket nem biztos, hogy kiválasztottál volna, ha vetted volna a fáradtságot a tudatos szándék megfogalmazására. Sokan csupán azért ültök ott a TV előtt, mert kéznél van, mert nem hoztatok valamiféle más döntést. Itt tehát nincs szándékos teremtés, így a szándék hiánya öntudatlan teremtéshez vezet. Az öntudatlanságnak, a szándéktalanságnak ezen állapotában megnyitod magad bármilyen kívülről rád törő hatásnak.

És ahogy ezek a külső gondolatok, ezek a külvilágból hozzád érkező események és képek szinte golyózáporként pattognak rajtad (mivel nem határoztad meg előre, hogy mire szándékozol fókuszálni), azt találod majd, hogy sok olyan gondolatot befogadsz a tudatodba, amelyeket valószínűleg nem választottál volna ki – ha vetted volna a fáradtságot, hogy tudatosan irányítsd a gondolataidat, hogy tudatosan válaszd meg őket.

Ez az öntudatlan teremtés: amikor nem fordítasz figyelmet arra, hogy tudatosan megválaszd a gondolataidat, hanem megengeded, hogy azok bármin elidőzzenek, amit a külvilág felajánl számodra. Amint ezeket a gondolatokat beengeded a tudatodba, és energiát adsz nekik azáltal, hogy gondolsz rájuk, teremtesz is, hiszen ezeknek a gondolatoknak megfelelő dolgokat vonzol majd magadhoz.

- Mit ajánlanál nekem, hogyan engedjem meg mindazt, amit akarok, amikor körülöttem annyian vannak, akik azt engedik meg, amit én úgy élek meg, mint fájdalmat, mint negatívumokat.

- Mi azt ajánljuk neked, hogy határozd el magad: nem számít, hogy mit teszek ma, nem számít, hogy kikkel találkozom ma, nem számít, hogy hol vagyok, az a szándékom, hogy ma csak azt veszem észre, csak és kizárólag azt látom meg, amit meg akarok látni. És ha ehhez az eltökélt szándékodhoz tartod is magad, akkor a Vonzás Törvényének megfelelően csakis olyan dolgokkal találkozol majd, csakis azt látod meg magad körül, amit látni akarsz. Egyre szelektívebbé válsz mind a teremtésedben, mind abban, hogy mit észlelsz, mit veszel észre a körülötted lévő világból.

Eleinte csak kevésbé válik tudatossá benned, ahogy a régebben megfogalmazott gondolatokra fókuszálsz. De egy idő után, ahogy minden reggel újra és újra megfogalmazod magadban a szándékodat, 30, majd 60 egymást követő reggelen, egyszer csak azt veszed észre, hogy egyre kevesebb olyan dolog van az életedben, amit nem szeretsz, ami nincs ínyedre – hiszen összpontosított gondolati energiád ezeken túlröpített, ezeken felülemelt.

Nehéz akkor megengedőnek lenni, amikor valaki, aki közel áll hozzád, olyasmit cselekszik, ami vagy téged, vagy valaki mást valamilyen módon fenyeget. És ilyenkor felmerülhet benned: „Abraham, hiába mondod, nem értem! Hogy szüntethetném meg ezt a helyzetet a gondolataim erejével!? Azt mondod, hogy nem szükséges cselekednem, azt mondod, hogy a gondolataimmal változtathatom meg igazán hatékonyan ezt a szituációt. De hogyan?”

Mi erre így válaszolunk: „A gondolataiddal hívsz be dolgokat az életedbe. Jelenlegi életed nagy része azoknak a gondolatoknak a fizikai megvalósulásai, amelyeket régebben gondoltál. Éppen úgy, ahogy nagy része a most gondolt gondolataidnak a jövődet építik, a jövő felé sugárzod őket, és ezzel kőről kőre, gondolatról gondolatra építed ki a jövőd útját.

Lesz egy olyan pillanat az életedben, amikor előre lépsz az időben, és belépsz abba a fizikai valóságba, amely a most gondolt gondolataid révén jött létre, éppen úgy, ahogy most abban a valóságban létezel, amely a tegnapi gondolataid nyomán jött létre. Életed minden pillanatában gondolkozol. Nem választhatod el egymástól a múltadat, a jelenedet, és a jövődet, hiszen ezek mind egy egészet alkotnak, az állandóan egymást követő gondolataid folyama fonja őket egybe.

Lehet, hogy amint sétálsz az utcán, hirtelen meglátod, hogy egy nagydarab ember egy nála sokkal kisebb egyént ütlegel – és ez persze egyből negatív érzésekkel tölt el. Azt mondod magadban: nem veszek róla tudomást, elfordítom a szemem, és egyszerűen elmegyek mellettük. De közben szörnyen érzed magad, egész testedet negatív érzések árasztják el, hiszen minden porcikád lázadozik az ellen, hogy a kisebb személynek bántódása essék. Lehet, hogy végül úgy döntesz, hogy közbeveted magad és segítesz a gyengébbnek – de erre megint csak elárasztanak a rossz érzések, hiszen nem akarod, hogy beverjék a képedet, és eszedbe sincs az életedet kockára tenni egy utcai verekedésben. Lehet, hogy így kiáltasz: „Most akkor mit tegyek Abraham?”

És valóban, ez a helyzet megoldhatatlannak látszik, de miért? Azért, mert ebből a napodból hiányzott az előkészület, a fizikai valóság gondos kivetítése, a jövőbe vezető út fókuszált kiépítése, azaz a szándékos gondolat. Ez a helyzet csakis azért következhetett be, mert nem határoztad meg előre, szándékos gondolataiddal nem jelölted ki előre, hogy milyen típusú eseményeket kívánsz megtapasztalni aznap. Ha ezt megtetted volna, ha aznap reggel meghatároztad volna azt a szándékodat, hogy harmóniát, békét és olyan embereket kívánsz magadhoz vonzani, akik veled harmonikusan tudnak kommunikálni, akkor – és ezt teljes bizonyossággal mondjuk – nem kerülhettél volna ilyen kellemetlen helyzetbe.

Erre a helyzetre tehát azt ajánljuk, hogy tetszésed szerint intézd el, de a jövőre vonatkozóan, határozd el még ma, hogy milyennek akarod, és naponta szándékos gondolataiddal ezt a valóságot teremtsd meg. Így elkerülheted azt, hogy máskor efféle lehetetlen helyzetbe kerülj, hogy bárhogy döntesz is, az mindenféleképpen negatív és kellemetlen érzések özönét zúdítja rád.

Amíg még nem érted teljes egészében a teremtés folyamatát, addig nagyon nehéz felfognod a megengedés fogalmát, hiszen annyi igazságtalanságot, annyi negatívumot látsz magad körül, hogy óhatatlanul azt mondod: „Ugyan, hogy is engedhettem én ezt meg, hogy is teremthettem ezt én magam?” És mi azt mondjuk, hogy úgy engedheted el ezeket, ha felismered, hogy ezek az események, ezek a negatív történések nem kell hogy részei legyenek a te tapasztalatodnak. Többnyire valójában semmi közöd ezekhez az eseményekhez, ezek egyáltalán nem a te alkotásaid. Csak azzal adsz nekik energiát, csak azzal engeded meg ezek létezését, hogy tudomást veszel róluk, gondolati energiát fókuszálsz rájuk – holott ezek más emberek manifesztációi, mások teremtményei, tapasztalatai.

Tehát ahelyett, hogy mások tapasztalatait és teremtését próbálnád kontrollálni – amit úgysem tehetsz meg, akármilyen keményen próbálkozol is vele – inkább szándékoddal válaszd meg azt, hogy milyen módon és milyen mértékben veszel részt ezekben a tapasztalatokban. Amint gondolataiddal világosan meghatározod azt az életet, amelyet élni akarsz, sima utat építesz ki e felé a létezés felé.

A gondolataiddal teremtesz. Azt vonzod magadhoz, amire a gondolataidat összpontosítod – bár ez épp ellenkezője is lehet annak, amit valójában kívánsz magadnak. Ha tehát a durva, goromba sofőrökre koncentrálsz, akkor még több durva, goromba vezetővel lesz dolgod. Ha azt veszed észre az üzletekben, hogy rossz a kiszolgálás, akkor egyre több olyan szituációt vonzol magadhoz, amikor udvariatlanul bánnak veled. Ha valamire gondolati energiát, figyelmet fordítasz, és ha ezt még ráadásul érzelmi energia is kíséri, akkor ezzel azt magadhoz vonzod, és további hozzá hasonló tapasztalatokat vonzol az életedbe.

- Szeretném, ha elmondanád, hogy bizonyos mindennapi tapasztalatok tükrében hogyan látod a Megengedés Törvényét megnyilvánulni. Emlékszem például, hogy gyerekkoromban egy időben nagyon beteges voltam, míg egyszer elértem arra a pontra, hogy elegem lett ebből, és hirtelen fantasztikus egészséget sikerült megtapasztalnom – ami azóta is tart. Hogyan nyilvánul meg a Megengedés Törvénye ebben a két végletesen ellentétes szituációban, a krónikus betegség, és a kivételesen jó egészség ellentétében?

- Amikor elhatároztad, hogy akarsz valamit, akkor a tudatos teremtés első lépését megtetted, amennyiben gondolati energiát fókuszáltál arra, amit el akarsz érni. Ezzel a teremtés 50 százalékát végre is hajtottad. A másik fele a tudatos teremtésnek a megengedés, az elfogadás, az elvárás. Tehát, amikor azt mondod, hogy akarom ezt, és megengedem ezt, ezért ez már itt is van, már létezik is, akkor a manifesztáció rendkívül gyorsan bekövetkezik. A megengedés azt jelenti, hogy nem állsz ellen, hogy amit gondolatoddal már megteremtettél, nem lököd el magadtól más, annak ellentmondó, negatív gondolatokkal.

Többször mondtuk már neked, hogy a megengedés állapota azt jelenti, hogy nem léteznek benned negatív érzések, hogy nincs benned ellenállás, hogy pozitív érzések járják át az egész lényedet. A megengedés állapota az ellenállás teljes hiánya. Amikor teremtő szándékkal a célodra összpontosítod a gondolataidat, és közben csak és kizárólag pozitív érzéseket élsz meg, akkor a megvalósulás azonnali, a manifesztáció rögtön bekövetkezik.







Vonzó Vera írásainak más honlapokon történő megjelentetéséhez AVonzasTorvenye.hu írásos beleegyezése szükséges. Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és tévéadás jogát az egyes részekre is.