A vonzás törvénye

A VONZÁS TÖRVÉNYE NEM HÓKUSZ-PÓKUSZ
„Nem egy légből kapott kifejezés vagy egy New Age-varázslat.”
írta: AVonzasTorvenye.hu, 2007-11-08, 04:38:49

Mikor először olvastam a Vonzás Törvényéről, választ kaptam minden korábbi megválaszolatlan kérdésemre. A fehér foltok végre eltűntek, és rátaláltam a hiányzó láncszemre, amitől olyan izgatott lettem, hogy a körülöttem lévők agyára mentem. Hirtelen olyan megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, hogy szinte lebegtem, vigyorogtam össze-vissza, teljesen úgy néztem ki, mint aki totál részeg. A biztos tudata annak, hogy senki és semmi nem befolyásolhatja az életemet, a boldogságomat és a sikereimet, csakis és kizárólag én magam, hogy van kiút abból, amit éppen akkor magamba zárva éltem, tényleg megrészegített.

Pedig nem túlzok, ha azt mondom, hogy életem jelentős része szólt a miértekre keresett válaszokról. Mindent kipróbáltam, mindenhol kerestem azt a valamit, de végül mindig csalódott voltam: százszámra olvastam az élet értelméről szóló könyveket, visszamentem korábbi életeimbe, kutattam a karmáim után, esélyt adtam mindenféle vallási meggyőződésnek, figyelmes voltam más emberek meglátásai iránt… de végül semmiben sem tudtam hinni. Mindig azt éreztem, hogy valami nem stimmel, az adott tanítás vagy gondolatmenet nem következetes, vagy éppen képtelen voltam beletörődni abba, hogy a vágyaim – amelyeknek még a gondolata is boldoggá tesz – egyesek szerint bűnös vágyak, amelyeket jobb elnyomni.

Abban valahogy ösztönösen biztos voltam, hogy a gyerekek állnak a legközelebb az igazsághoz, ezért sokszor figyeltem őket, különös tekintettel az állandó „akarhatnékjukra”. Úgy éreztem, hogy igenis az a helyénvaló, amit ők csinálnak: mindig újabb és újabb dolgokra vágynak, nem csak úgy beletörődnek abba, ami van. Egy gyerek sohasem mondja azt önszántából, hogy „köszönöm, nem kérek semmit, jó nekem a víz is”.

Az első könyvhöz valami hihetetlen erő vezetett el. Húsvétkor éppen a családunkhoz utaztunk, amikor is útközben megálltunk az egyik hipermarketben. Annyira padlón voltam jó néhány sorozatban egymást követő tragikus esemény miatt, hogy akkor már órák óta nem szóltam senkihez, a könnyeim pedig csak folytak lefelé az arcomon. Úgy éreztem, hogy az aktuális érzelmi világomból kilendíthetetlen vagyok, én örökké itt fogok magamba roskadva bőgni. Olyan elviselhetetlen feszültség volt bennem a jövőre nézve teljes bizonytalanság, és a már bekövetkezett szörnyű bizonyosságok miatt, hogy normális módon nem lehetett velem kommunikálni.

És ekkor teljesen váratlanul elöntött valami furcsa higgadtság. Felálltam az asztaltól, ahol a többiek reggeliztek, és közöltem, hogy elmegyek, veszek egy könyvet. Bementem a könyvesboltba és célirányosan egy polc felé tartottam, ahonnan mindenféle válogatás és beleolvasgatás nélkül levettem majd azonnal megvettem egy könyvet. A történet attól igazán érdekes, hogy sohasem vásárolok könyvesboltban, mivel korábbi munkámnak köszönhetően jelentős kedvezménnyel jutok hozzá bármilyen könyvhöz az interneten keresztül.

Szóval, így kezdődött. Miután elolvastam, megfogadtam magamnak, hogy ha még senki sem jegyezte be a avonzastorvenye.hu domaint, én leszek az. Nem akarom túlmisztifikálni a dolgot, de amikor megláttam, hogy szabad a pálya, elöntött a célba értem érzés, az, amikor hosszú évek keresgélése után végre rájössz, hogy mi a dolgod a világban.

Fantasztikus volt, ahogy onnantól kezdve minden simán ment. Semmi, de semmi akadályt nem gördített elém az élet (amire eddig még soha nem volt példa), és mindössze három ember munkájának eredményeként létrejött AVonzasTorvenye.hu, több évre elegendő tervvel a fejünkben.

Mindezt csak azért írtam le neked, hogy lásd tiszták és őszinték a szándékaink. Valószínűleg könnyebb lenne a dolgunk, ha nem Vonzás Törvényének hívnák ezt a valamit, ha hétköznapibb neve lenne. De ha már így alakult, tekintsük ezt az aprócska problémát kihívásnak.

A Vonzás Törvényének alkalmazását számos vallási és spirituális csoport tanulja, tanítja és használja a világon, ahogy a pénzügyi tanácsadással, üzlettel és marketinggel foglalkozó szakemberek ezrei is oktatják, alkalmazzák, még ha nem is nevezik nevén a gyereket.

Mi annak hívjuk, ami. És mindent megteszünk azért, hogy ez a kifejezés napról napra természetesebben csengjen.






Írásaink és fordításaink más honlapokon történő megjelentetéséhez AVonzasTorvenye.hu írásos beleegyezése szükséges. Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és tévéadás jogát az egyes részekre is.