ABRAHAM A SZABADSÁGRÓL ÉS A SOKFÉLESÉGRŐL...

"A saját élete mindenkit arra ösztökél, hogy létrehozza a saját energiaörvényét…"

írta: AVonzasTorvenye.hu, 2009-02-15, 16:09:12



A VIDEÓ FORDÍTÁSA:

- Minden be van állítva? (kuncogás a háttérben). Már elég régóta foglalkozom efféle dolgokkal... több szervezet tagja is vagyok, és úgy érzem, hogy ezek a csoportok beindulnak, megkapják a kezdeti lökést, és rengeteg embert vonzanak magukhoz, és bár én hívő vagyok – vagyis nem annyira hívő, hiszen ez nem egy vallás... de hiszek abban, amit ti hirdettek, megvettem a könyveket, most is itt vagyok... és azt látom, hogy az emberek újra és újra eljönnek ezekre a találkozókra, megveszik a könyveket, a CD-ket, és mégsem...

- (Esther) Ki az, aki most van itt először? (rengeteg kéz a levegőben) Talán nézz hátra egy pillanatra!

- Ó, nem arról van szó, hogy szkeptikus lennék! Csak éppen…

- Nem is arról van szó, csak épp tiszta helyzetet akartunk teremteni.

- Persze, persze! Biztos vagyok abban, hogy rengetegen vannak itt olyanok, akik először találkoznak ma Abrahammal. Csak azon tűnődtem, vajon nem érzitek-e frusztrálónak azt, hogy vannak olyan emberek, akik újra és újra megjelennek ezeken az előadásokon, és valahogy mégsem sikerül előre lépniük, mégsem érnek el jelentős haladást?

- Nos, a legtöbb városban körülbelül ugyanez a kép – az emberek többsége új, de nagyra becsüljük azokat is, akik visszatérő hallgatók... Jerry és Esther egyébként azt mondják, hogy életük legjobb része az, amikor az utazást követően, ahogy városról városra járnak, az út végén az előadóteremben, mintha mindig ugyanaz a közönség várná őket. Olyan érzésük van időnként, mintha ugyanaz az embercsoport követné őket városról városra, és ülne be mindig a terembe, hogy meghallgassa őket. Mivel mi egy kollektív tudat kiterjedésének vagyunk részei, nem igazán érzünk frusztrációt, de azért értjük, hogy miről beszélsz.

- Ez olyan, mint a templomba járók tömegei – minden héten elmennek a templomba, de eszükbe sem jut az életükben alkalmazni azt, amit ott hallanak.

- Hogyan is magyarázhatnánk el neked, hogy emiatt mi sohasem érzünk frusztrációt vagy türelmetlenséget. Talán, ha azt mondom, hogy senki sem akadályozhat meg abban, hogy az első lépést saját magad megtapasztald. Nem lehet itt frusztráció, hiszen a kontraszt maga arra szolgál, hogy megtedd ezt a lépést.

A második lépés sem lehet frusztráló számunkra, hiszen amikor az életed arra ösztökél téged, hogy kilődd vágyad rakétáját, akkor ez valamennyiünknek lehetőséget ad arra, hogy a rakétával együtt egyre magasabbra szálljunk, amint azzá válunk, amit létre szeretnél hozni. A te kérdésed tulajdonképpen az, hogy mi valaha használunk-e benneteket ürügyként arra, hogy lehangolódjunk arról a rezgésszintről, ahol természetszerűleg létezünk… mert ez az, amit frusztrációnak nevezhetnénk.

- Igen, ez az!

- A válasz erre az, hogy: nem, mi ezt sohasem tesszük! És ha megtennénk, akkor...

- …akkor már nem ti lennétek...

- ...és saját lényünk leglényegének szegülnénk ellen, és a veletek való kapcsolat sem lehetne már ugyanaz, mint eddig.

- Akkor újrafogalmazom a kérdést. Előfordul olykor, hogy Jerry és Esther csalódást éreznek, mert újra és újra elmondják ugyanazt, mégsem tapasztalnak ennek megfelelő előrelépést?

- Érdekes, hogy felhozod ezt a témát, mert mindjárt a kezdetektől azt mondtuk nekik: „Az igazán forradalmi gondolatokat nem a tömegeknek találták ki.” És Jerry sohasem akart követőket, sőt nem hogy nem akart, de kimondottan visszautasította még a gondolatot is, még csak egy fórumot sem volt hajlandó létrehozni, minden erejével küzdött bármiféle szervezet ellen, bármiféle olyan közösség létrehozása ellen, ahol emberek összejöhetnének és olyan mintákat hozhatnának létre, amelyek egymásra utaltsághoz vezethetnének. Tehát olyasmit vetettél fel, ami fontos mindkettőjük számára, és persze szerves része a mi tudatunknak is.

- Ennek örülök.

- Jerrynek és Esthernek mindig is az volt a hozzáállása, hogy gyakorolják a Megengedés Művészetét, egyszerűen éljék meg önmagunkat, adják tisztán a rezgésünket... Jerry épp az előbb beszélt a Hayhouse (kiadó) hozzáállásáról, és ott is épp ez volt a lényeg, épp ezen volt a hangsúly. Amikor Jerry és Esther találkozott Louise Hay-el és a végrehajtó igazgatókkal, hogy megbeszéljék könyveik kiadását, Louise azt mondta nekik: „Az a szándékom, hogy mi valamennyien megengedjük, hogy megtörténjen ez a kiadás. Nem lesz semmiféle felhajtás és reklámtevékenység. Egyszerűen bemutatjuk ezt az anyagot, és engedélyt adunk arra, hogy a Vonzás Törvénye rátaláljon, de semmiféle hírveréssel nem kísérjük az eseményt.” És ez persze épp az volt, amit Jerry és Esther hallani akartak.

De most térjünk vissza egy percre a kérdésed lényegére! Frusztrálja-e őket az, ha valaki nem érti meg az üzenetüket? Ami Esthert és Jerryt illeti, csak és kizárólag akkor éreznek frusztrációt, amikor ők nem értik meg az üzenetet. Más szóval, amikor lényük kiterjedt egy újabb területre, de nem adják meg saját maguknak az engedélyt, hogy erre a területre lépjenek, akkor frusztrációt élnek meg, és ez a frusztráció csak erről szól.

Ha tehát, mint egy jobb életforma tanítóiként látnák magukat – mint ahogy így is látják magukat – és mondjuk ezt az ellentétet vizsgálnánk, hogy sokan nem értik meg a mondanivalójukat, akkor épp abból a kontrasztból, hogy sokan nem értik meg a tanítást, és nem képesek azt az életükben hasznosítani, táplálkozhat az a vágyrakéta, aminek az a célja, hogy az emberek ugyanolyan könnyen találjanak rá a megelégedettségre, mint ahogyan ezt Jerry és Esther tette.

Ha ekkor Jerry és Esther visszanéznének azokra, akiknek eltökélt szándékuk, hogy ezt nem engedik be az életükbe, és ezt ürügyként felhasználnák arra, hogy ők se érjék el ezt az állapotot, akkor Jerry és Esther valóban frusztrációt éreznének. De addig, amíg valaki a kérés állapotában van, sem Jerry, sem Esther nem törődik azzal, hogy valójában mennyit értenek meg a szavaikból, ha a kérésük tiszta és világos, és nincs bennük túl nagy ellenállás, akkor mi valamennyien nagyon jól érezhetjük magunkat együtt.

Kezdetben valóban (úgy ahogy mondtad) Jerry és Esther még csak Texasban tanítottak, és így mindig ugyanazokat a városokat járták, tehát gyakorta találkoztak ugyanazokkal az emberekkel: havonta egyszer tartottak előadást San Antonioban, Houstonban, Dallasban, Austinban, tehát gyakran ugyanazok az emberek jöttek el, de persze mindig voltak újak is. Így aztán egyszer Jerry és Esther azzal az ötlettel állt elő, hogy minden városban kétfajta előadást szervezzenek: egyet a visszatérő hallgatóknak, és egyet az újaknak. Ez nagyon jó ötletnek tűnt, úgyhogy néhány hónapig alkalmazták is ezt a módszert, míg fel nem fedezték, hogy mind a két csoport tagjai mindig eljöttek mindkét találkozóra. (nagy nevetés a közönség soraiban).

Senki sem akart lemaradni valami fontosról. És persze idővel felfedezték azt is, hogy nem számít, hogy valaki már régen tanulmányozza ezt az anyagot, vagy csak épp most kezdett el ismerkedni vele, ha az életük arra inspirálja őket, hogy kérjenek, és a kérésük friss és tiszta, idővel bizalmat éreztek aziránt, hogy mi képesek vagyunk közelebb vinni őket céljuk megvalósulásához. Meg kell értened azt is, hogy nekünk nem célunk az, hogy oda vigyük az embereket, ahol mi vagyunk, soha sem volt az a célunk, hogy az emberek azt éljék meg, amit mi tanítunk, vagy hogy azt akarják, amit mi akarunk… mi csak azt kívánjuk, hogy ahogy az élet rávezeti őket arra, hogy ők mit akarnak... vagyis mindenkit arra ösztökél a saját élete, hogy létrehozza a saját egyéni energiavortex-ét, a saját energiaörvényét... mi mindössze azt szeretnénk, ha az alapokat megadhatnánk ahhoz, hogy módot találjatok valósággá tenni azt, amivé az életetek formált. A valóságban ugyanis az történik, hogy amikor összejön egy csapat ember, akik mind hisznek abban, hogy ők maguk teremtik meg a saját valóságukat, akkor nagyon is különböző, sokféle valóságot teremtenek meg. Megérted ezt?

- Igen.

- Tehát a hagyományos összejövetelek formája azzal a ki nem mondott feltételezéssel, hogy mindenki ugyanolyan, egy ilyen fórum keretein belül nem működik. Ezek az emberek ehhez túlságosan függetlenek és szabadságra vágyók. És ez így van jól. Nagyszerű.

- Köszönöm.





Vonzó Vera írásainak más honlapokon történő megjelentetéséhez AVonzasTorvenye.hu írásos beleegyezése szükséges. Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és tévéadás jogát az egyes részekre is.