ABRAHAM AZ AUTIZMUSRÓL

Egy új paradigma

írta: AVonzasTorvenye.hu, 2009-04-10, 16:25:06

Csodálatos évforduló felé közeledek, mivel éppen húsvét volt, amikor az első Abraham-Hicks könyvet elolvastam, ami alapjaiban változtatta meg mindazt, amit addig gondoltam az életről, és az alapja volt annak is, ami azóta ezen az oldalon megvalósult.

Boldoggá tesz, hogy egy igazán megható videóval köszönthetem az ünnepet. Tudom, hogy ti minden szavát érteni fogjátok – ez a legszebb az egészben.




A VIDEÓ FORDÍTÁSA:

- Annyira örülök, hogy itt lehetek! Én fogyatékos gyerekekkel dolgozom, és az édesanya, aki az autista gyerekéről beszélt az imént, annyira a szívemhez szólt. Hiszen ez a napi munkám része: olyan családokkal dolgozom, ahol fogyatékos gyerekek vannak, sokan közülük autisták… Úgy érzem, hogy mi most egy új paradigmaugrást élünk meg abban a vonatkozásban, hogy hogyan közelítjük meg ezeket a gyerekeket. Számomra annyira izgalmas ez az élmény. A múlt héten kaptam egy levelet az egyik édesanyától, aki ezt írta: „Megtanítottál arra, hogy lássam, halljam és érezzem azt, amit a gyerekem mondani akar nekem akkor, amikor én erre egyedül képtelen voltam.” És ez fantasztikus élmény volt számomra.

- És ugye jó érzés volt ez a felismerés… mert végül is mi történt itt? Ki volt a tanító, és ki volt a tanítvány ebben az élethelyzetben? Ez a gyerek valahol, valamikor kijelentette: „Fizikai formát öltök, és nem fogok szavakat használni, ehelyett kiképezlek téged arra, hogy képes legyél a rezgéseket helyesen értelmezni, és azokat a te szavaidra helyesen lefordítani.”

- És ez az édesanya ezt pontosan megértette... és most már én is pontosan értem, és szeretném minél több emberrel megosztani ezt a felismerést, és ebben a tudatban végezni a munkámat... de anélkül, hogy az állásomat elveszteném... (harsány nevetés a közönség köreiben)

- Nos, mi a gondod ezzel kapcsolatban? Mi az, amit mi tudunk, és most már te is tudsz, amit szerinted ők nem tudnak, és amit félsz közölni velük?

- Kik ők?

- Azok, akiknek hatalmukban áll, hogy elbocsássanak az állásodból. Mi az, amit mi tudunk, és most már te is tudsz, amit ők nem tudnak, és amit félsz közölni velük? Mi az?

- OK. Nos, az elmúlt több mint 20 évet azzal töltöttem, hogy tudományosan megalapozott módszerek…

- (Esther közbevág)…Mi az, amit te tudsz, mi tudunk, amit ők nem tudnak, és amit félsz közölni velük?

- Ez a rezgés-dolog... és főleg a nyelv, hogy milyen szavakkal fejezzem ki…

- (Esther közbevág) Mi az, amit te tudsz, amit mi tudunk, amit ők nem tudnak, és amit félsz közölni velük?

- Azt, hogy nincs igazuk!

- Nos, azt már maguktól is tudják, hogy az ő megközelítésük egyszerűen nem működik! Tisztában vannak azzal, hogy még nem találták meg a választ erre a problémára. Nincs mivel büszkélkedniük, nincs mire felvágniuk.

- De ez az egész olyan óriási ugrás, szinte paradigmaváltásról kell, hogy beszéljünk. Egy kulcsfontosságú paradigmaváltásról.

- Most épp úgy beszélsz, mint az előbbi hozzászóló. Azokért aggódsz, akik nem értik az üzenetet… ez egy meglehetősen nagy és nehéz csomag, amit most a hátadra akarsz venni. Ha ehelyett most arra koncentrálsz, hogy egy anyával megosztottad a felismerésedet, és ez az anya ennek eredményeképpen fantasztikus sikert ért el a gyerekével való kapcsolatában – nem ösztökél ez téged arra, hogy másokkal is megoszd ezt az információt?

- De igen, teljes mértékben. És a szülőkkel nincs is semmi probléma. A szülők és a gyerekek felé képes vagyok fenntartás nélkül kommunikálni... más a helyzet azonban a kollégáimmal!

- Pontosan ezért születtek ezek a gyerekek autizmussal.

- De ha a nyelvezet kiakasztja ezeket az embereket, és a mondanivalómra úgy reagálnak, hogy „ez a nő megőrült, már megint zöldségeket beszél, úgy látszik bevette ezt az Abraham maszlagot” ... (ezt még sosem mondták így, egyébként)... (nevetés a közönség köreiben)... érted, hogy miről beszélek?

- (Esther bólogat) Igen, nagyon is értjük, hogy miről beszélsz, hiszen ez a munka az egész bolygó életét forradalmasítja… nem véletlen az, hogy Oprah – azzal a felkiáltással, hogy mi olyan furcsák vagyunk – nem meri Abrahamot bemutatni a műsorában. Igen – egy kicsit húztunk téged, kicsit megdolgoztunk - de igenis értjük, amit mondasz, hiszen mi is naponta szembesülünk ezzel a mintával. És a tanár csak olyan mértékben lehet hatékony, amilyen mértékben képes felfogni, hogy a tanítvány éppen hol van, milyen szinten képes befogadni a tanítást. Azt akartad mondani, hogy: „Olyan módon akarom ezt az információt megfogalmazni, hogy ők képesek legyenek meghallani és megérteni, amit mondok. Félek attól, hogy nem találom meg a helyes kifejezéseket, és ezzel bezárom magam előtt az ajtókat, mielőtt sikerülne átadnom az üzenetet.”

Ez a félelem áthidalható azzal, ha eleinte személyesen, csak egy-egy embernek adod át ezt az információt, majd ahogy nő az önbizalmad, egyre tágíthatod a kört. De szeretnénk valamiféle tanácsot, valamiféle irányvonalat adni arra, hogyan fogalmazhatod meg az üzenetet úgy, hogy az elfogadható legyen mindenki számára.

Talán mondhatnád a következőt: „Ahogy egyre több autista gyerekkel dolgozom és ennek kapcsán egyre többet és egyre mélyebben kommunikálok velük, egyre jobban érzékelem a lényük erejét és hatalmát.”

Nos, ez nem fogja kizökkenteni őket a megszokott világukból, ez olyasmi, amit mindenki el tud fogadni, maga is fel tud ismerni.

Aztán így folytathatnád: „Olyan tisztaság árad belőlük, amelyet nem gyakran láthatunk egyébként ebben a világban. Van a lényükben valami csodálatos tisztaság, valami elragadó nagyszerűség.”

Más szóval, beszélj arról, hogy miért vonzódsz ezekhez a gyerekekhez, mi van bennük, ami hozzád szól, ami miatt fontosnak tartod a velük való kapcsolatot. Aztán ezt továbbfűzheted valahogy így... és itt most behozhatsz egy kis vallásosságot... ez valószínűleg sokuknak nem is lesz idegen, és könnyedén elfogadják ezt a szemléletet... szóval mondhatsz valami effélét:

„Elgondolkoztam azon, hogy egy szerető Isten vajon ezeket az áldott, tiszta lényeket ide küldené-e erre Földre úgy, hogy hibásak, fogyatékosak, tökéletlenek? És ahogy elmélyedtem ebben a gondolatban egyre tisztábban éreztem azt, hogy egy szeretetteli Isten ezt sohasem tenné meg – ebből csak az következhet, hogy a mi észlelésünk, a mi felfogásunk az, ami hibás, ami tökéletlen. Ha ez a szerető Isten ide küldte ezeket a lényeket, akkor lehet, hogy ezek a lények nem hibásak, és nem tökéletlenek, hanem mindössze másfélék, másmilyenek, mint mi vagyunk. És ha ezt a gondolatot még inkább kiterjesztem, akkor eljutok ahhoz a gondolathoz, hogy mi van akkor, ha ez a szerető, gondoskodó Isten azért küldte ide ezeket a tiszta lényeket, akik másmilyenek, mint mi vagyunk, de egyáltalán nem hibásak, vagy tökéletlenek... mi van akkor, ha ez a szerető Isten azért küldte ide őket, hogy megtanítsanak minket – minket, akiknek a kommunikáció annyira fontos – egy másfajta kommunikációra; egy sokkal mélyebb, egy sokkal kiterjedtebb, sokkal teljesebb kommunikációra?! Mi van akkor, ha ők képesek túllépni a szavakon? Mi van akkor, ha ők azok, akik egy fejlettebb, előrehaladottabb kommunikációs módszert hoznak be most a bolygó evolúciós fejlődésébe?”

És aztán így folytathatod: „Azt hittem mindig, hogy az emberi kommunikáció a legfejlettebb, mégis azt látom, hogy a kutyám gyakran tökéletesen tisztában van azzal, hogy épp mire gondolok. Persze a legritkább esetben fordul elő, hogy ezt hangosan ki is mondaná, és ezt senki sem veszi zokon tőle, és persze senki sem hisz abban, hogy a kutyám magasabb fokon áll, mint én. Ez az előítélet volt az, ami eredendően tévútra vezetett, mert amikor azt láttam, hogy a gyerekek nem tudják szavakban kifejezni magukat, akkor arra a következtetésre jutottam, hogy kevésbé fejlettek, mint én, hogy valami baj van velük, ahelyett, hogy rögtön felismertem volna, hogy előttem járnak, és csupán arról van szó, hogy egy másfajta (fejlettebb) kommunikációs módszert használnak. Amint képes voltam elfogadni ezt a gondolatot, amint képes voltam úgy tekinteni őket, mint nálunk fejlettebb lényeket, minden a helyére került, és képes lettem egészen más szemszögből nézni őket.

És most már ezzel a tudattal kezdtem el tanulmányozni a viselkedésüket, ezzel a tudattal próbáltam közelebb kerülni hozzájuk! És felmerült bennem az a gondolat, hogy végső fokon mi is az, amit valamennyien meg akarunk szerezni ebben az életben; legyen az egy nagy rakás pénz, egy tökéletes kapcsolat, valamilyen tapasztalat, vagy esemény? Mi az, amit valamennyien el akarunk érni az életben? Miért akarjuk azokat a dolgokat, amelyeket meg akarunk szerezni? Azért, mert azt hisszük, hogy ezek a dolgok boldogságot adnának nekünk. Boldogok akarunk lenni, a boldogság érzését hajszoljuk, erre vágyunk.

És ahogy ezekre a gyerekekre néztem, azt láttam, hogy (eltekintve attól a frusztrációtól, hogy gyakran olyasmit kívánunk tőlük, amit nehezen tudnak csak végrehajtani) ezek a gyerekek alapjában véve boldogok és elégedettek. És ekkor világosan éreztem azt, hogy – igen így van – ezek a gyerekek fejlettebb lények. Úgy jöttek közénk, hogy lényük legmélyén érzik és értik azt, amit mi csak szeretnénk megérteni: tehetségük van a boldogsághoz.”

Az első alkalommal ennyi elég is, ez egy jó kiinduló pont. Később aztán talán azt mondhatod: „Én úgy érzem, hogy az én hivatásom, az életem célja, amiért erre a bolygóra jöttem az, hogy ezeket a gyerekeket abból a szempontból nézzem és foglalkozzam velük, hogy fejlettebb lények, ahelyett, hogy mint hibás, fogyatékos lényekként kezelném őket. Abból kiindulva vizsgálom majd ezeket a gyerekeket, hogy ők taníthatnak minket valamire, ahelyett, hogy azt gondolnám, kevesebbek nálunk, és nekünk kell őket valamire megtanítanunk. Ez az álláspontom, és ehhez ragaszkodom.”

Ez az a pont aztán, ahol előhozakodhatsz a történeteiddel arról, hogy ebben és ebben az esetben, milyen volt a gyerek-anya kapcsolat, mielőtt elkezdtek volna veled dolgozni, és ez hogyan változott meg a közös munka hatására, és hogy mennyivel tisztábban, teljesebben képesek most már kommunikálni, és hogy milyen csodálatos ez az egész, és milyen tökéletes világban élünk.”

És ekkor már meghallják, és megértik, amit mondasz, hiszen előkészítetted őket, és előző szavaiddal felhoztad őket arra a rezgésszámra, ahonnan képesek meghallani a szavaidat, és számodra is adottak most már a szavak, nem kell őket keresgélned, hiszen ha megvan a rezgésbeli harmónia közted, és a hallgatóságod között, akkor a szavak már jönnek maguktól. Az első lépés azonban mindig az kell, hogy legyen, hogy a rezgéseitek harmonizálnak, hogy nincs köztetek szakadék, hogy a rezgésbeli különbség már feloldódott. Ha a rezgéseitek nincsenek összhangban, a szavak nem jönnek, hiába erőlködsz. A megfelelő szavak maguktól merülnek fel a tudatodból, amint a rezgésbeli különbség feloldódott. És ekkor már nem fognak kigúnyolni, vagy elkerülni, hanem mint valódi hőst ünnepelnek, és hálával fogadják el a te megoldásodat.

- De ez a gondolat észbontó. Alapjaiban változtatja meg azt, hogy mit tartunk intelligenciának vagy tanulásnak. Alapjaiban változtatja meg az emberiségről alkotott felfogásunkat.

- A szavaid valóban tökéletesen kifejezik azt, hogy mi történik itt. A kommunikációról alkotott alapvető felfogásodat is megváltoztatja ez az új szemlélet, mert bár ti valamennyien azt hiszitek, hogy szavakkal kommunikáltok, de ez nem igaz. Igazából a magatartásotokkal, a viselkedésetekkel kommunikáltok! Ha dühös vagy valakire, akkor bármilyen csodaszép szóvirágokat használsz is, az igazi üzenet, ami eljut hozzá az úgyis az lesz, hogy dühös vagy rá… mert lényed rezgése sokkal, de sokkal hangosabb és erősebb, mint a szavaid ereje! Tudom, hogy olyan társadalomban éltek, ahol az emberek többsége képmutató, és azok a tanárok mind hamisan csengenek, és ez az, ami a gyerekeket az őrületbe kergeti, mert... a mama azt üvölti: „Nem érted, hogy szeretlek?” …amikor a rezgés, amit a gyerek felé sugároz, minden egyebet közvetít csak szeretetet nem... ugye, érted?

- Igen, köszönöm!

- Azt hiszem, ez most a megfelelő idő arra, hogy valami frissítőt vegyünk magunkhoz...









Vonzó Vera írásainak más honlapokon történő megjelentetéséhez AVonzasTorvenye.hu írásos beleegyezése szükséges. Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és tévéadás jogát az egyes részekre is.