ABRAHAM MARTIN LUTHER KINGRŐL BESZÉL

Az álom, amit megálmodott, most is él és létezik

írta: AVonzasTorvenye.hu, 2008-06-29, 19:54:05

A Nobel-békedíjas és merényletben meghalt Martin Luther King története, a feketékkel szembeni faji megkülönböztetés megszüntetésére irányuló erőszakmentes harcának részletei kevésbé ismertek Magyarországon, mint Amerikában, bár a "Van egy álmom..." kezdetű beszédéről talán mindenki hallott.

A most következő Abraham-Hicks videó tehát nem áll hozzánk olyan közel, mégis szerettem volna, hogy magyarul is elérhető legyen, mivel ezer más (bennünket is érintő) témára ráhúzható Abraham válasza.





A VIDEÓ FORDÍTÁSA:


- Köszönöm Abraham. Hat hónapja vagyok a tanítványotok, részt vettem a Falánk Programban, vagyis (mit beszélek?) a Mester Programban...

- Hmmm… a Falánk Program....

- Igen... és az életem teljesen átalakult! Azért vagyok most itt, hogy ezt a haladást még finomítsuk, és egy magasabb szintre emeljük – azt hiszem. Van egy hétéves kisfiam, és megpróbáltam őt felkészíteni a Martin Luther Kinget ünneplő hétvégére, szóval próbáltam neki elmagyarázni, hogy mi is történt. Úgyhogy felütöttünk egy lexikont, és próbáltam elmagyarázni neki a rabszolgaság történetét, de úgy láttam, hogy nem igazán akar hallani erről, és én is ezt a kellemetlen rossz érzést éltem át a gyomorszájamnál... mintha nem igazán akarnék erről beszélni...

- Mintha egy olyan történetet mondanál el, amelyet a legbelsőbb éned soha sem mesélne el, mert mindennek semmi köze a kisfiadhoz, tehát mi értelme lenne ezeket a dolgokat aktiválni az ő lényében, és rárakni ezt a fölösleges súlyt a vállaira?

- Azért, mert fel akartam készíteni otthon, mielőtt az iskolában találkozna ezzel a témával.

- Az is előfordulhat, hogy az iskolában végigálmodozza azt az órát, amikor erről van szó... és talán épp ezt tenné, ha te nem készítenéd fel olyan gondosan arra, hogy figyeljen oda minden apró részletre! A szocializálás egy érdekes dolog: ez a katalizátor ahhoz, hogy beazonosítsd, ki vagy!

És ez egy fontos téma: ez az örökséged, amit a családodtól kaptál. Más szóval, mit teszel ilyenkor? Azt mondod a gyereknek: fiam, ezek azok a dolgok, amelyek miatt én szenvedek, és az anyám, és a nagyanyám, és az ő anyja és nagyanyja szenvedett (és olykor persze egy-egy apa is)... Valamennyien megszenvedtük ezt a dolgot, és biztosítani akarjuk azt, hogy emiatt te is iszonyú rosszul érzed magad!

- Akkor mi a helyes eljárás? Egyszerűen nem beszélni erről a témáról, és ha hall róla, akkor...

- Az az intuitív érzés a gyomrodban azt jelezte, hogy egy olyan történetet mondasz el, amit a lényedben lévő Forrás nem ismer, nem akar elmondani! Tehát amikor az intuitív érzést semmibe véve rákényszeríted magad arra, hogy tovább mondd ezt a történetet, akkor egyre távolodsz attól, aki igazából vagy.

- Igen, értem. Akkor hát csak bíznom kell, hogy valahogy egyedül megbirkózik vele...

- Nem kell, hogy megbirkózzék vele!

- De hát ez a téma újra és újra felbukkan a tananyagban, a történelemben, a társadalomtudományokban... Érted, hogy mit mondok? Azt szeretném, ha a kisfiam, mint erős és tudatos ember szembesülne ezzel a témával!

- Tehát arról van szó, hogy te az „erős és tudatos változatot” akarod neki átadni?

- (zavart nevetés) OK.

- Azért kérdezem, mert ha valóban az erős és tudatos változatot adod át neki, akkor nem fogod érezni ezt a görcsöt – ezt az intuitív ellenkezést – a gyomrodban!

Az erős és tudatos verzió ugyanis valahogy így hangzik, ez a történet a Forrásenergia szemszögéből a következő: „Valamennyien ebbe az ellentétekből felépülő környezetbe születünk, és vannak köztünk olyanok, akik számára ez több szenvedéssel jár.

Lehet, hogy beszélnek majd neked egy férfiről, akit Martin Luther Kingnek hívtak. Ez a férfi intuitív módon tudta és érezte, hogy a dolgok sokkal jobbak lehetnének, mint amilyenek voltak. És viszonylag fiatalon (rengeteg küszködés és harc után, amikor találkozott egy csomó igazságtalansággal, amelyekről nem akarok most beszélni), képes volt felfedezni mindebben egy gondolatot, egy álmot, amelyik olyannyival nagyobb és fényesebb volt, mint addig bármi más, hogy ezután teljes életét, osztatlan figyelmét erre az álomra összpontosította.

Sőt, ez az álom híressé tette őt. Előadásokat tartott, ahol mindig csak erről az álomról beszélt, és az emberek messziről eljöttek meghallgatni ezt az álmot, mert annyira szerették őt hallani, amint arról beszél, hogy mit tartogat a jövő.

Mert azzal, hogy leírta, hogy mit hoz a jövő, elvonta a figyelmüket arról, amit a jelenben tapasztaltak, és ez hittel és reménnyel hatotta át őket. Ez a férfi egy ideig – míg teljes lényével beleélte magát ebbe az álomba, és csak azoknak mondta el újra és újra, akik képesek voltak hinni benne, és akik hasonlóan gondolkoztak – tökéletesen együtt rezgett, tökéletes összhangban volt az álmával!

És itt mondd azt a fiadnak: „Én is ezt gyakorlom, ezt próbálom elérni napról-napra, kisfiam! Az a legfőbb célom, hogy az álmommal összhangban tudjak létezni, hogy a rezgésszintemet mindig azon a szinten tudjam tartani, ahol az álmom van, és hogy ne engedjem magam lehúzni a körülöttem lévő valóság alacsonyabb rezgésszintjére, mert igenis előre akarok haladni, és túl akarok jutni ezen a valóságon.”

És aztán (visszatérve ehhez a csodálatos férfihoz) azt gyanítom, hogy ahogy egyre többen vették körül, akik esetleg jóval alacsonyabb szinten rezegtek, valahogy úgy esett, hogy egy rövid időre, valamilyen módon szem elől vesztette az álmot. Az ő folyama egyre gyorsabban és gyorsabban folyt, és így (bár ez sosem állt szándékában) elkezdett ellenállást kifejteni azokkal szemben, akik körülvették. És ha a folyam túl gyorsan folyik, és te megpróbálsz ellenállást kifejteni, váratlan dolgok történhetnek.

- Hmm....

- Mondd ezt a fiadnak: „Azok, akik nem értették meg az álmát, sőt nem is akarták megérteni azt, lelőtték ezt az embert. És amikor ez megtörtént, akkor ez a férfi, aki ezt a csodálatos álmot kigondolta és létrehozta, egy csapásra felmerült a nem-fizikai létben, ahol azt teljes egészében megélheti.”

Mondd ezt a fiadnak: „Én hiszek abban, hogy most is beszél hozzád egy sokkal tágabb, nem-fizikai látószögből. Hiszek abban, hogy az álom, amit megálmodott, most is él és létezik! És abban is hiszek, hogy senkinek sem kell meghalnia érte, ha nem próbáljuk meg azoknak az arcába vágni, akik nem értik meg ezt az álmot.

Csak az okoz negatív ellenhatást, ha mindenáron rá akarunk venni másokat, hogy ők is higgyenek a mi álmainkban!

De ha csak mi magunk álmodjuk az álmainkat, és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a rezgéseinket összhangba hozzuk az igazi lényünkkel, akkor az Univerzum minden erőforrása a segítségünkre siet, és teljesen mindegy, hogy ki kéri, minden álom és annak minden aspektusa megvalósul. Ez Martin Luther King igazi története, és azt akarom, hogy mindig emlékezz erre, mert rengeteg más verziót hallhatsz itt-ott. Még mindig sokan vannak, akik álmodják az álmot, és én lényem legmélyén érzem, hogy ez az a változat, amit ő maga adna át neked: mert ez volt az ő álma!”

- Köszönöm.

ui: Kérésetekre mostantól három betűméret közül választhattok.
A blogbejegyzések címe fölött a jobb felső sarokban lehet kattintással kiválasztani a megfelelőt. Elég egyszer megtennetek.





Vonzó Vera írásainak más honlapokon történő megjelentetéséhez AVonzasTorvenye.hu írásos beleegyezése szükséges. Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és tévéadás jogát az egyes részekre is.