AZ ÁLMOK VÁLASZOLNAK

Szeretettel egy hatalmas barnamedve is megszelídül

írta: AVonzasTorvenye.hu, 2008-02-15, 09:28:56

Ha nem tudod, mi tévő legyél egy konkrét helyzetben, kérj választ az álmodtól. Este, miután lefeküdtél az ágyadba, hunyd le a szemed, képzeld magad elé a problémádat, és kérd, hogy reggelre tisztán lásd a megoldást. A válasz sokszor éppen az első gondolatod lesz reggel, máskor pedig egy hosszú álom formájában jelenik meg, nagyon erős érzelmi töltettel. Semmi kétséged nem lesz afelől, hogy választ kaptál. Ezt garantálom.

Mondok egy példát. Tegnap éjjel úgy döntöttem, pontot teszek egy régóta húzódó ügy végére, ezért megkérdeztem az álmomtól, hogyan kezdjek hozzá. Miközben a meglehetősen nehéz helyzetre koncentráltam, nagyon erős volt bennem a vágy, hogy megoldjam, és örökre lezárjam a dolgot. Gondolatban meg is fogalmaztam az érzéseimet: „Nagyon szeretném, ha véget érne életemben ez a fejezet, ha már csak halvány emlék lenne, és semmilyen érzelmet nem váltana ki belőlem. Kész vagyok elengedni ezt a helyzetet. Kérlek, mondd meg, mit tegyek! Szeretnék reggelig választ kapni, tisztán emlékezni az álmomra, és megérteni az üzenetét.” Nem tudom, hány óra volt, amikor megérkeztek a képek, de kristálytiszta volt, éppen olyan, mint a valóság.

A gyerekkori lakásunkban voltam, aminek az ablakából rá lehetett látni egy óvoda udvarára. Mindig rengeteg gyerek rohangált és sikítozott kint, néha a saját hangunkat sem lehetett hallani a szobában, de ez olyan természetes volt számomra, mint az, hogy kulccsal a nyakamban jártam oda én is. Nagyjából itt kezdődött 3 évesen az önállóságom. Az óvoda mellett egy Kiserdőnek nevezett, akkoriban nagyon nagynak tűnő erdő állt – ezernyi általunk kitalált rémtörténet helyszíneként.

Álmomban a sikítozó gyerekek hangja a szokottnál sokkal hangosabb volt, ezért kinéztem az ablakon, hogy megtudjam, mi történik. Az udvaron össze-vissza szaladgáltak a gyerekek, de ezúttal nem egymás elől, hanem egy óriási, majd’ 3 méter magas, több százkilós barnamedve elől. Semmi köze nem volt az édes kis macikhoz, amiből minden kiságyban volt legalább egy. Ez nem egy cirkuszból megszökött idomított mackó volt, ez bizony a Kiserdőből jött! Félelmetes volt, és esze ágában nem volt barátkozni. Az óvónőkről és dadusokról fürtökben lógtak a gyerekek, próbáltak egyszerre 5-6 kicsit is a nyakukba venni az óriási pánik közepette.

Az események gyorsan peregtek, mindenki menekült, de senkinek nem esett bántódása, engedték, hogy a medve arra tartson, amerre akar. Felém. A következő pillanatban már az ajtómban állt (a legkevésbé sem volt furcsa, hogy felmászott a negyedikre), és mélyen a szemembe nézett. Aprócska pont voltam az egyik legnagyobb szárazföldi ragadozótól alig karnyújtásnyira, de nem féltem. Azt mondtam neki, hogy SZERETLEK! Aztán megint, meg megint meg megint meg megint… Kiabáltam, hogy SZERETLEK!, de nem csak úgy bele a vakvilágba, hanem mélyen és igazán átérezve. Csordultig telt a szívem szeretettel. De tényleg.
A macié is.

A folytatásban sétáltunk egyet a városban. Mindenki rémülten nézett ránk, de mi nem foglalkoztunk velük, egyszerűen örültünk egymásnak, örültünk az életnek.


Gondold végig, hogy neked ki vagy mi a nagy barnamedvéd, és hogy készen állsz-e arra, hogy feltétel nélküli szeretettel közelíts felé.









Vonzó Vera írásainak más honlapokon történő megjelentetéséhez AVonzasTorvenye.hu írásos beleegyezése szükséges. Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és tévéadás jogát az egyes részekre is.