AZ IDŐ SIKER
Avagy miért akar mindenki kvantumugrani?
2010-01-06, 20:16:41Bármilyen problémáról is írtok, a levél végén mindig ugyanazt kérdezitek (még ha nem is ezekkel a szavakkal): Hogyan tudnék kvantumugrást tenni?
Ezt a kifejezést Abraham-Hicks arra használja, amikor valaki a jelenlegi helyzetéből egy csapásra, egyik napról a másikra, hipp-hopp át akar ugrani oda, ahol hite szerint boldog lenne: szegénységből gazdagságba, magányból szerelembe, sikertelenségből sikerbe…
A magam részéről mindenkit arra biztatok, hogy lépésről lépésre haladjon, hogy az elért eredmények biztosan tartósak legyenek. Ilyenkor általában azt a választ kapom, hogy „Nekem erre nincs időm! Azonnal kell a …” (pénz, elismerés, társ, jó test…vagy akármi más.)
Nagyon szeretném, ha elhinnétek nekem, hogy amikor ennyire sürgetőnek érzitek a változást, ennyire azonnal akarjátok a vágyatok beteljesülését, nem fogjátok megkapni.
Ekkor ugyanis még a hiány állapotában vagytok. Iszonyatosan tudjátok, hogy mit nem akartok, már azt is meg tudjátok fogalmazni, hogy mit akartok, de még képtelenek vagytok egy hullámhosszon létezi a vágyatokkal – és így nem is érhetitek el azt.
A kvantumugrás nem lehetetlen, de nem is tartós az eredménye, mert ahhoz, hogy a vágyad beteljesülése boldogsággal is járjon (ami ugyebár a végső célod vele), neked is fel kell zárkóznod az összhangban lévő gondolataiddal.
Hozzá lehet jutni nagy mennyiségű pénzhez, de ha nem tudsz vele bánni, nagyon rövid idő alatt visszaesel a régi anyagi szintedre. Le lehet fogyni hetek alatt 20 kilót, de ha belül kövér maradsz, pillanatok alatt visszahízol a régi súlyodra. Találhatsz a régi helyett új társat, de ha belül nem változol, ugyanazt tapasztalod mellette is, mint a korábbinál… Sőt, a szélsőségek átélése miatti csalódottságod még a kiinduló helyzeteknél is rosszabb állapotokkal járhatnak, bármiről is legyen szó.
Vonzó Vera írásainak más honlapokon történő megjelentetéséhez AVonzasTorvenye.hu írásos beleegyezése szükséges. Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és tévéadás jogát az egyes részekre is.
SIKER
- NEKEM AZ A SIKER, HA NEM JÖSSZ TÖBBÉ
- HA TENNI AKARSZ, MINDENKI A SEGÍTŐD LESZ
- AZ IGAZI KATY PERRY SZTORI
- 2009 TOP 5 BLOGBEJEGYZÉSEI
- PÁLYAVÁLASZTÁS
- LEGJOBBNAK LENNI A LEGROSSZABBAK KÖZÖTT, VAGY LEGROSSZABBNAK LENNI A LEGJOBBAK KÖZÖTT?
- MI A LEGNAGYOBB HIBA, AMIT ELKÖVETHETSZ AZ ÉLETEDBEN?
- NINCS AKARATERŐD???
- MÉLYBŐL A MAGASBA
- MI AZ, AMI NINCS MINDENKIBEN?
- NINCS IDŐD MAGADRA?
- ONLINE NLP CÉLKITŰZŐ TANFOLYAM
- TÁLENTUMOK TENGEREN INNEN ÉS TÚL
- A SZTÁRSÁG NEM HIVATÁSFÜGGŐ
- HOGYAN LÉGY HIVATÁSOD LEGJOBBJA?
- „ORSZÁGODNAK SZÜKSÉGE VAN RÁD”
- HA ELKEZDTED, CSINÁLD VÉGIG!
- TOP 10 VIDEÓ A SIKERÉRT
- SZOKÁSAID RABJA VAGY?
- TISZTÁBAN VAGY AZ ADOTTSÁGAIDDAL ÉS A KÉPESSÉGEIDDEL?
- A TITKOS MILLIOMOS
- JÓL ÉRZED MAGAD A MUNKAHELYEDEN?
- ENGEDJ EL MINDENT!
- FELADNI? SOHA!
- A KÖZÉPKOR A LEGJOBB KOR
- A JÖVŐRE KONCENTRÁLJ!
- JOE VITALE A PRODUKTIVITÁSRÓL
- JOHN ASSARAF A SIKERRŐL
- NE VERSENGJ! ALKOSS!
- MI A VALÓDI HIVATÁSOD?
- ARRA GONDOLJ, AMIT AKARSZ, NE A HIÁNYÁRA
- MIT AKARSZ VALÓJÁBAN?
Kommentek
Szerintem meg a halogatás kibúvó a felelősség vállalása alól!
Pár sorral van feljebb : Joe Vitale a produktivitásról.
A cselekvés a TE felelősséged - mélyen egyetértek vele, ki is ragadtam egy részletet:
Nos, mint az imént már bebizonyítottam, valamelyest értek ehhez a témához, és én a következő módszert használom: amikor egy új ötletem támad, hiszek abban, hogy ugyanez a gondolat több más ember fejében is felmerül ugyanabban az időszakban, amikor énhozzám eljutott.
Ha én nem cselekszem azonnal, amint az új gondolat tudatosodott bennem, akkor a többiek jutnak előttem a célba. Tehát a különbség köztem és egy csomó más ember között az, hogy ha egy új ötlet fogamzik meg bennem, akkor általában én nem kérdőjelezem meg azt, nem kezdek el kételkedni benne, nem habozok, hanem azonnal cselekszem. Ha úgy érzem, hogy az ötlet jó -és én alapvetően kinesztetikus alkat vagyok, tehát számomra az a fontos, hogy úgy érzem-e szívem legmélyén, hogy ez a gondolat, ez az ötlet számomra jó, akkor nem vacakolok, hanem beleugrok a mély vízbe, és azonnal cselekszem.
Ha én nem cselekszem azonnal, amint az új gondolat tudatosodott bennem, akkor a többiek jutnak előttem a célba. Tehát a különbség köztem és egy csomó más ember között az, hogy ha egy új ötlet fogamzik meg bennem, akkor általában én nem kérdőjelezem meg azt, nem kezdek el kételkedni benne, nem habozok, hanem azonnal cselekszem. Ha úgy érzem, hogy az ötlet jó -és én alapvetően kinesztetikus alkat vagyok, tehát számomra az a fontos, hogy úgy érzem-e szívem legmélyén, hogy ez a gondolat, ez az ötlet számomra jó, akkor nem vacakolok, hanem beleugrok a mély vízbe, és azonnal cselekszem.
A tett halála az okoskodás!
"...de még képtelenek vagytok egy hullámhosszon létezi a vágyatokkal "
Ezzel eddig egyet értek.
"Az IDŐRE szükség van a valódi sikerhez. Az idő a siker egyik alapfeltétele. Ha nincs időd valamire, az a valami sose lesz a tiéd."
Ezzel pedig részben. Valóban úgy gondolom én is, sok-sok folyamatunk, hogy belső tapasztalássá, stabil, ráépíthető alappá váljon az időbe van ágyazva, mire átfolyik, megérik bennünk, és használni fogjuk a régi vágány helyett, az újat, ami nem más mint mi vagyunk, csak a régi énünknek már kiteljesedettebb formája. Pld. már nem csupán 20-hanem 30-35 %-ban ébredtem tudatomra...
Azonban az a kvantumugrás én úgy gondolom nem csupán, és nem mindig az idő függvénye.
Amikor egy mély "Aha élményt" élünk át, az akár azonnali átprogramozást vihet végbe bennünk. Azért írom, mert néhány ritka alkalommal így történt velem is.
Pld. Féltem mindig a macskáktól és nagyon nem szerettem őket. Egy alkalommal barátnőm, állítólag még harapásra is képes macskája egy esti vacsora alkalmával a lábam körül körözött és dörgölődzött, miközben a széken ülve verítékezni kezdtem, hogy belém ne harapjon. Ám túl sok időt nem hagyott a szorongásra, mert a következő pillanatban, az állítólag nem megközelíthető, simogatást nem tűrő macska az ölembe ugrott. Amitől teljességgel levert 1 másodpercre a víz, és a 2 másodpercben pedig elfogott a döbbenet, mert a macska szó szerint jobbról és balról mancsaival átkarolt, miközben belesímult az ölembe és dorombolva belémfúrta magát.
Ez egy olyan életminőségi pillanat volt, amikor összesen három másodperc alatt a macska nem szeretőből, macska szeretővé váltam. A cica feltétel nélküli szeretete áradni kezdett a testemben és a lelkemben. Sosem éreztem ehhez fogható teljes elfogadást, amit éppen egy mások számára harapós, kiszámíthatatlanul veszélyes macskától kaptam. Tökéletes elfogadásban, szeretetben volt részem. Olyan tisztában, amilyen tiszta és örömteli lehet ez az érzés.
Ez a pillanat kvantumugrás volt az életemben. Teljesen más a viszonyom azon 3 másodperc óta a macskákkal és a feltétel nélküli elfogadással, az őszinte manipulálatlan, finom, puha, lágy, kedves szeretettel.
Tehát ez egy azonnali transzformáció. Á-ból a B-be rövid uton juthattam el.
A továbbiakban sem gondolom, hogy az idő lesz önmagában oszlop tényező, hogy mikor jutunk el bármely Á pontunkból a kívánalmainkban, álmainkban, céljainkban szereplő B-pontba, vagy C, stb. pontba.
Saját részemre máshonnan tettem fel a kérdést.
Mi az ami segíthet, hogy ne 10-20-30 %-os "módozatokat, módszereket" használjak ahhoz, hogy önnön kátyuimból kivezethessem magam? Mert, amíg azokat használom, addig mélyen be leszek korlátozva, szórítva az időbe. Akkor tényleg jó sokára jön el saját magam megváltása.
Szóval azt gondolom, és látom, hogy minél tudatosabban látom, hogy a viselkedésem, a mintáim azon része, mely nem eredményes, hanem fájdalmas, vagy nehézségeket okoz nem azonos velem, de azonos a fejemben hordozott azonosulásommal, azaz a hitrendszeremmel.
Ha a tudatosság szó értelmét felfedi előttem és elkezdem használni, hogy hogyan is reagálok a számomra kényelmetlen dolgokra, élethelyzetekre, akkor rájöhetek mik azok a hiányok bennem, körülöttem, amik miatt "szenvedek". S ezután fogom magam és a valóságot minél nagyobb mértékben megmutatni képes módozatokhoz, módszerekhez, érzelmekhez, gondolatokhoz folyamodok, hogy helyre állítsam belső zavaraimat, azaz gyermekkorban letárolt viselkedés és érezelmi mintáimat, reakcióimat, amelyek a jelenre vetülnek, és a szerint élem életem.
Ez a felismerés nagyon sok utat, időt elenged nekünk. Bár valóban általában itt is a lépésenkénti haladás, és csak ritkán a kvantumugrálás lesz a jellemző életünkben. De a tudatos rálátásaink miatt viszont mégis csak fényévekkel előbb érünk célba, hogy kik is vagyunk mi?, mintha csak szépen simogatjuk, nyalogatjuk a létünket vagy jajgatunk az azonnal akaromért.
Ez egy igazi felemelő, szeretetben áramló munka. Lesz akit módszerek, lesz akit érzelmek, gondolatok fognak a tudatosság kinyílásának szirmain keresztül átveztni és bevezetni abba a kvantum térbe, ahol nem a félelem szüli a szavakat, a gondolatokat, az érzelmeket, s szövi napjaink hálóját, hanem az azonosulás azzal, hogy a szeretve vagyok, szeretetből való vagyok, a létből való vagyok. S mivel a lét elpusztíthatatlan, örök óta van és lesz, ezért mindig vagy, vagyok, vagyunk.
Valahol minden ott gyökerezik, hogy meddig félsz, és mikortól hagyod abba. Minél kevesebb és kisebb kételyt viselsz magad iránt, és magadban, annál közelebb vagy ugrás nélkül is az Önvaló-d-hoz, a Mindenséghez, ahol mint tudod bizonyára az Egység dominál és nem a félelem, mely ma még fogságában tart. ....de csak míg félsz.
Buddhista tanítómtól hallottam előszőr e mondatot:
"Minden atom örömtől vibrál ésa szeretet tartja össze"
Nos te magad is atomokból vagy, azaz csupa örömből - nem bánatból, félelemből, kétségekből - és a szeretet tart össze. Mert abból vagy, Szeretetből. S, ha ezt csak kicsit is hirtelen felfogod a szívedből, úgy jársz mint én a macskával.
Rájössz, hogy ott vagy, ahol lenni szeretnél, mert Te magad vagy Minden jó, minden szeretet, minden egész-ség, boldogság, képesség, békesség, csend, végtelenség, amit csak el tudsz képzelni.
S, ha a fentit tudod élvezni, érezni, akárhány pillanatban, pillanatra is, olyankor éppen mindig kvantumugortál:)))
Kedves Euridike, szerintem nem írtam a halogatásról. Amikor az ember ihletetten cselekszik, akkor eredményes lesz, ez egyértelmű - erről ír Vitale is. Azonban amikor az ember maga alatt van, és azon nyomban a másik végén akar lenni a történetnek, biztos lehet benne, hogy a gondolatai rendezése nélkül, pusztán a tetteivel nem fogja tudni rendbe hozni a helyzetét. Aki kétségbeesett, nincs tele ragyogó ötletekkel, amiknek a megvalósításába azonnal belekezdhet. Vannak dolgok, amik nem mennek egyik pillanatról a másikra.
Kedves Lili7, az Aha-élmény ugyanaz, amire az előbb is utaltam, az ihletett cselekvés. Az a pillanat, amikor az ember a Belső Lényével összhangban cselekszik. Ilyen pillanata biztosan nincs azoknak, akikről ez az írás szól. Éppen azért van szükségük az időre, az összehangolatlan gondolataik rendbetételére, hogy ilyen pillanatuk lehessen.
Megkerestem neked Abraham-Hicks ide vonatkozó gondolatát: "Nem javasoljuk a kvantumugrást, mert szélsőséges ellentmondásra van szükség hozzá, amely drámai módon serketni a vágyatokat, és megdöbbentő eredménnyel járhat. Ám az eredmény szinte mindig ideiglenes, mert a meggyőződéseitek mérlege végül visszavisz benneteket oda, ahol előzőleg voltatok. Hiedelmeitek lépcsőzetes áthidalása sokkal kielégítőbb módja a teremtésnek."
Kedves Vera! Én pontosan ilyen ihletett cselekedetről veszéltem, mint Vitale. Nem vagyok magam alatt, és kétségbeesett sem. Viszont vannak emberek, akik félnek megvalósítani ötleteiket, álmaikat, és az "idő kell hozzá" csupán kibúvó a felelősség alól.
Tapasztalatom szerint addig halogatják, hogy nem lesz belőle más, csak múló álom. Véleményem szerint nagyon sok időt elfecsérelünk felesleges aggodalmakra, latolgatásokra.
A legtöbb ember kinyilvánítja szándékát, és annyiban hagyja a dolgot.
"Ha belső ösztönzés támad benned, hogy felhívj valakit,megvásárolj egy könyvet vagy jelentkezz egy állásra, akkor szívleld meg ezt a késztetést, és cselekedj!
Ez a késztetés lényed azon részétől érkezik,amely látja az átfogó képet, és e részed képes elvezetni célod beteljesüléséig. Ám ha elküldi is a késztetést, cselekedned magadnak kell."
Még egy röpke megállapítás:
Nem az enyém volt az első komment, nem értem, miért tűnt el!
Nem emlékszem, ki írta, de nagy meggyőződéssel állította, hogy meg tudja tervezni a megvalósulást, s az pontosan akkor fejeződött be, ahogy elhatározta. Szerettem volna megkérdezni az illetőtől, hogy akkor most megvalósulást, vagy befejezést tervez!
Gondolkodjunk már egy kicsit!
Minden ember a saját maga döntéseinek a hozadékában él. Ha valamikor hibás döntést hozott, akkor azon az úton jár, aminek szegénység, boldogtalanság, és még egy csomó teher a kísérője! Nagy kegyelem, ha valaki megvilágosodik arra, hogy megélheti a pillanatait, és végre hozhat helyes döntéseket az életében!
DE! (és nem véletlenül nagybetű!)
Ha hosszú éveken át valaki vakon élt a világban, ne várja, hogy egyik napról a másikra lesz rendben az élete! Ha a testünk elhanyagoltuk 20-30, vagy több évig, és elkezdünk egy méregtelenítő kúrát, akkor sem egy nap alatt ürül i a sok-sok méreganyag a szervezetünkből! (szerencsére!)
Az Adj Uram, de máris tartalmú levelek íróinak javallom, hogy csak türelem, és ha már legalább fele annyi energiát befektettek az életük rendbehozásába, mint amennyi energiát, és időt áldoztak az elrontásra, akkor majd megtapasztalhatják, hogy a Titok csodálatosan működik. Idő kell ahhoz, hogy visszamenjünk az elágazásig, ahol a hibás döntést hoztuk!
Én nagyon sok sikert, erőt, és jó egészséget kívánok ehhez!
Soha ne add fel, mert semmire nincs késő! :)
Kedves Euridike, értem, amit írsz. Azt nem értettem, hogy jön ide. Az ihletett cselekvésről több cikket és fordítást tettem már ki, de ez most másról szólt.
A mi archívumunk szerint nem volt több komment ehhez az íráshoz. Csak a reklámokat szoktuk automatikusan törölni. Nem tudom, mi történhetett.
Kedves Szilveszter! Azért, mert másként gondolkodunk miért kell a másikról azt feltételezni, hogy rossz döntéseket hozott? Éppen azt próbáltam kifejteni, hogy ezek jó döntések, az én életembe csak jót hoztak. Köszönöm jókívánságaid, de a föladás gondolata távol jár tőlem, éppen hogy úgy érzem, a helyes ösvényen járok.
Persze, nehézségek adódnak az ember életében, de ezek csak megerősítenek!
Igen, Drága Vera, más a téma! Én azért hoztam fel, mert úgy láttam, hogy egyszerre kapcsolódik, és ellentmond. Sajnálom, ha ezt nem sikerült érzékeltetnem, és köszönöm Nektek, hogy kifejtettétek véleményeteket!
További szép és tartalmas életet kívánok!
Kedves Vera, ez a kérdés engem is foglalkoztat. Az időt sürgetni sem jó, de az sem jó, ha nem vágunk bele az álmainkba. Én is keresem a helyes utat ehhez. Amikor sietettem a dolgaimat, akkor lelassultak. Előbb gondolatban oda kell érnem, hogy a valóságban is ott legyek. Amennyire rossz a halogatás ugyanannyira rossz a siettetés is. Nekem sokat segített, amikor megértettem miért kerültek vissza eredeti élethelyzetükbe, a szegénységbe, a lottó nyertesek többsége.
Hello!
Azt szeretném megosztani Veletek, hogy nagyon hálás vagyok ezért az oldalért és az itt megtalálható információkért. Hosszú évek óta keresem a válaszokat amik kielégítenek úgy mindennel kapcsolatban.Érdekes,hogy az elmúlt években még gyakorlati kurzuson is megfordultam, de csak most érezm azt hogy tényleg "komolyan" :D kell vennem magamat meg a vágyaimat. Pár napja minden este éjszakába nyúlóan itt ülök a gép előtt és szívom a szavakat mint egy szivacs és olyan izgatott vagyok hogy el sem tudom mondani. Nagyon vegyes érzelmeken megyek át, a döbbenettől a reményig minden... miközben figyelem magamtat. Egész pontosan két napja "komolyan" veszem a gondolataim, az érzéseimet. Az a nagyon jó, hogy este igazán boldog érzéssel, kiegyensúlyozott és egyben reményteli állapotban fekszem le. A reggeli felkelés még nehézkes, főleg hogy éjfél egy óra körül bírom lenyomni magam aldni, mert legszívesebben most egy hónapra elvonulnék tanulni és alkotni a csodát, hogy utána az új életemben kezdjek élni. Na igen... kvantumugranék...
Tehát reggel ébredés, egy kis durci, aztán erővel telve elindulunk elvégezni a munkánkat a műhelybe. Tényleg ragyogó a kedvem, lelkes vagyok,tettrekész,jól érzem magam. Aztán elkezdek fáradni, mert mondjuk, be kell valljam most nem a legkedvencebb része van a munkának számomra.Plusz, a környezetem fantasztikusan "demonstrálja a való világot", "a tényeket", a megszokott hiteket, meggyőződéseket.Ami persze egyetemes és ez így van és kész... No ekkor kezdek visszafelé rezegni.Mostmár észreveszem, nem csúszok bele úgy mint eddig, akár a dühösség is kimarad, ami eddig alapreakcióm volt, szépen fokozatosan olyan mintha folyna el az erőm és jön a letargia, a semminek semmi értelme, az egész vonzás buli csak nagy hülyeség, hazugság,nekem nem megy... tudod... és hogy mikor lesz már ennek az áldatlan állapotnak vége, jöjjön már a jó. Na ekkor már végre elkezdek megálljt parancsolni, és igyekszem megkönnyebülést adó gondolatokat keresni. Mindezek mellett új , elfogadóbb szempontokat és képes vagyok felvenni, és ez ma pl. nagy élmény volt.Valaki elutasított, és döbbenetes volt ahogy a testemben éreztem ezt az érzést, ahogy végigömlött bennem. DE! Képes voltam egy olyan szempontot felvenni amelyben megérthettem Őt, és elmúlt a fájdalom, nem dühöngtem, nem épültem le.Szerencsére ez nem akkora elutasítás volt, ami miatt nem tudom az adott problémát megoldani, mindössze később kell megoldanom.
No de végülis azt akarom megkérdezni, hogy nálatok milyen volt vagy milyenek az első tapasztalatok, hogyan haladtatok, és hát persze hogy szeretnék már jól lenni. És bevallom, őszintén, igen, türelmetlen is vagyok. Olyan érzésem van, mint ahogy régebbi mentorom mondta volt mindig: "soha ne nézd le a tudatod, ott csap be ahol akar".Olyan mintha becsapnám magamat, igyekszem hogy jobb legyek, elfogadóbb legyek mert nagyon vágyom a vágyam... Hogyan ne csapjam be magam?
Baráti üdvözlettel :)
Hozzá akarsz szólni? Regisztrálj, vagy ha már regisztráltál, jelentkezz be!
|
Elindult a TITOK tanítóinak könyvtára. Az első darab egy csalhatatlan módszer a vágyaink megvalósulását szabályozó erő irányításához.
|
|
...AKÁR TETSZIK, AKÁR NEM!
Mindannyian tökéletes társra vágyunk, s abban bízunk, hogy egy szép napon belép az életünkbe a Nagy Ő. A sors azonban meghatározott törvények szerint működik.
|
|
RÁK, A MEGOLDHATÓ FELADAT!
|
|
A könyv talán az első olyan mű, ami áthidalja a materialista, az idealista és az ezoterikus világnézet közötti szakadékot. "Ugyanazt az Univerzumot próbáljuk több oldalról is megvizsgálni és megérteni. Hogy létezik, hogy annyi tudományos kutatás, filozófia és 'isteni parancsolat' (azaz útmutatás) ellenére sem sikerült megalkotnunk az Univerzum modelljét, vagyis egy olyan egységes világképet, amiben békésen és egymást kiegészítve fér el mindaz, ami a világunk és az életünk része?" - teszi fel a kérdést a szerző.
|
|
Ha tudatában vagyunk a bennünk rejlő teremtő erőnek, megértjük, hogy a legnagyobb veszedelmet saját negatív gondolataink és érzelmeink jelentik, hiszen azok is valóságot teremtenek. E könyv többet foglalkozik a tudatos, hosszan ható megrendelésekkel, mint az egyszeri, bombasztikus sikerekkel.
|
|
Segítség vágyaink beteljesüléséhez. A Rendeld meg az Univerzumtól! és a Kozmikus csomagküldő szolgálat című bestsellerek folytatása. De mit is jelent az, hogy rendeld meg az Univerzumtól? Nem egyebet, mint elismerni, hogy gondolatainkkal valóságot teremtünk. De mi van akkor, ha a szállítás várat magára?
|








