CSALÁDI KÖR

De, bizony, te választottad őket...

írta: AVonzasTorvenye.hu, 2009-02-03, 20:08:14

Manapság, amikor a tévét leváltva, a számítógép(ek) köré gyűlik esténként a család, nehéz belegondolni, hogy nem is olyan régen a kályha körül ücsörögtünk a nap végén. Változik a család felépítése, napi rutinja, szabadidős programja, tervei… csak egy dolog nem változik: a családon belüli kapcsolatok bonyolultsága.

Szülők elismeréséért versengő testvérek, anyósok ellen lázadó menyek, féltékeny házastársak, gyerekükért harcoló elvált apák – hogy csak az elmúlt héten érkezett levelek tartalmából említsek néhányat. Mind-mind ugyanarról szól: az ellenőrzésed alá akarod vonni, meg akarod szabni mások viselkedését, s miután ez lehetetlen, olyan zavar keletkezik benned, ami egyre távolabb visz attól, aki valójában vagy.

Az esetek többségében, amikor leírjátok, hogy mit tett vagy tesz veletek valaki, mindig ugyanazt kell válaszolnom: VELEM EZT NEM LEHETNE MEGTENNI. Nem tudom, végül hányan értitek meg ezt a választ, ami arról szól, hogy neked kell megváltoznod ahhoz, hogy ne történjenek veled ennyire megalázó események, hogy mások ne uralkodjanak feletted.

Egyértelmű, hogy rosszul érzed magad, amikor valaki korlátozza a szabadságodat, hiszen azzal az elemi ösztönnel születtél, hogy te teremted meg a saját valóságodat, hogy úgy élj, ahogy számodra a legjobb, hogy azzal foglalkozz, ami igazán boldoggá tesz. Senki sem azért született, hogy mások elképzelései szerint éljen, hogy mások mondják meg, mi a jó neki.

Abraham azt mondja: „Azért annyira szigorú oly sok ember azzal, akivel együtt él vagy kapcsolatban van, mert eredendően mindenki boldog akar lenni, ugyanakkor meggyőződése, hogy boldogsága olyan dolgoktól függ, amelyek felett voltaképpen nincs hatalma.”

Nézzünk egy igazán hétköznapi helyzetet: anyuka otthon van a 2 és fél éves gyerekével… (most magamról beszélek), a gyerek megállás nélkül nyomja a szöveget, folyamatosan kérdez és mindenhová követi az anyját, akit teljes mértékig korlátoz a személyes szabadságában, hiszen ő dönti el, hogy az alapvető szükségleteit kielégítheti-e, hogy megihat-e egy kávét vagy belenézhet-e az újságokba… Ha nem úgy történnek az események, ahogyan azt a kicsi fejében elképzelte, oltári hisztit csap bárhol és bármikor, hiszen korlátozva van a szabadságában, nem teheti azt, amit ösztönösen szeretne, amiért erre a világra jött: hogy megkapjon mindent, amire vágyik.

Mit lehet tenni ilyen helyzetben, amikor valaki (a gyereked, az anyád, a nővéred…) belép a tapasztalatodba, és ő akarja diktálni az ütemet?

Egy biztos: amíg nem kerülsz összhangba saját magaddal, tehát amíg nem nyugszol meg és nem érzed magad jobban, nem férhetsz hozzá azokhoz a megoldásokhoz, amelyek mindenki számára üdvösek lehetnek.

Ugyanez másképp: teljes belső harmóniára van szükség ahhoz, hogy a lépésed, a kérésed, a döntésed… végül eredményhez vezessen. Minden olyan cselekedet, amit felindult, dühös állapotodban teszel, csak tovább rontja a helyzetet. Lásd magad kívülről, aztán nyugodj meg, találj rá egy szeretetteljes gondolatra, s annak szellemében cselekedj!

Amikor ideges vagyok, a férjem úgy csinál a kezével, mintha kamerát tartana benne, és azzal venné a jelenetet. Nagyon jó technika. Elég hamar észhez lehet térni tőle.

Sokan kértetek már tanácsot gyereknevelés és családi kapcsolatok kérdésében, de akármennyire is részletesen taglaljátok, hogy ki mikor mit csinált, akkor sem tudok mást mondani, mint hogy AZ ÉRZÉSEITEK jelzik számotokra, hogy jól vagy rosszul cselekedtek-e, hogy jó vagy rossz felé tartotok-e.

Semmi sem lehet fontosabb annál, hogy jól, de legalábbis jobban legyetek. Minden energiátokat arra kell fordítani, hogy jobban érezzétek magatokat.

Ha valakivel sehogy sem tudtok kijönni, korlátozzátok (vagy szüntessétek meg) a találkozások számát, és ne mondogassátok folyton, hogy véleményetek szerint helytelenül viselkedett. Amikor gondolatban „leszállsz” valakiről, máris eltűnik az életedből. Lehet, hogy nem a maga fizikai valójában, de nem fog többé olyan helyzetet teremteni, amely miatt újra rosszul érezhetnéd magad.

A gyerekek kapcsán szintén arra gondolj, hogy nem teremtheted meg az ő tapasztalatukat, akármilyen keményen is küzdesz azért, hogy irányíthasd őket. Abban segíthetsz nekik, hogy fenn tudják tartani a kapcsolatukat valódi lényükkel. Azzal, hogy segíted őket jól érezni magukat.

Mivel ezt csak akkor teheted meg, ha te magad is kapcsolatban vagy a valódi lényeddel, tehát ha te magad is jól érzed magad, oda jutottunk ismét, ahová mindig: ÉREZD JÓL MAGAD!








Vonzó Vera írásainak más honlapokon történő megjelentetéséhez AVonzasTorvenye.hu írásos beleegyezése szükséges. Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és tévéadás jogát az egyes részekre is.