ELLENSÉGEIDET TE MAGAD GYÁRTOD
Építs új világot, és hagyd ki belőle őket!
2009-03-02, 19:55:34Régóta akartam írni az ellenséggyártásról, de sehogy sem jutott eszembe olyan példa, ami pontosan jelzi, hogyan is működik. Míg nem egyszer csak megtörtént. A férjemmel sétáltunk a városban, amikor is mindketten felfigyeltünk két fiatal fekete nőre. Egymásra néztünk és egyszerre mondtuk, hogy „Mennyire gyönyörűek!”
Miközben elhaladtunk mellettük, és továbbra sem tudtuk levenni róluk a szemünket, láttuk, hogy épp utolérik őket a rendőrök és a csomagjaikat vizsgálgatják, mert valószínűleg loptak valahol valamit. Láthatóan nagyon kellemetlenül érezték magukat, de azért hozták a vagány „kit érdekel” stílust, majd nekünk is keményen beszóltak, hogy mi a francot bámulunk.
Nagyon érdekes volt a helyzet, mert amíg mi azt bámultuk, hogy mennyire hihetetlenül szépek, ők azt feltételezték – kiindulva az aktuális negatív érzelmi állapotukból -, hogy a rendőrségi intézkedés miatt elítélően szemléljük az eseményeket, legfőképpen őket.
Ennek a történésnek kismillió változata van, mindenki életében volt már hasonló. Arra szeretném felhívni vele a figyelmet, hogy amikor valaki nincs a helyzet magaslatán, hajlamos azt gondolni és azt is érezni, hogy az egész világ összefogott ellene, hogy mindenki utálja, hogy mindenki lenézi vagy kibeszéli. Amikor valaki nem érzi jól magát, amikor nincs összhangban a valódi lényével, egészen más világot lát maga körül, mint amilyen az valójában. Ezt használja ki például a politika, amikor tudatosan ellenségképet gyárt, hogy összetartson bizonyos csoportokat.
Ha jól érzed magad, tisztán látsz, és az ellenségeid is eltűnnek.
Vonzó Vera írásainak más honlapokon történő megjelentetéséhez AVonzasTorvenye.hu írásos beleegyezése szükséges. Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és tévéadás jogát az egyes részekre is.
LELKIÁLLAPOT
- VONZÁSI PONT CSAK A MOSTBAN VAN
- ÉLETED NEM LEHET TÉVEDÉS
- NEM MINDEGY? ÚGYIS MEGHALUNK!
- LERAJZOLTAM AZ ÉLETEDET
- TUDNI AKAROD A JÖVŐDET?
- AMIKOR A LÉLEK ELALTATJA A TESTET...
- HALÁL NÉLKÜL NINCS ÉLET
- NE FÉLJ A FÉLELEMTŐL!
- A BOLDOGSÁG NEM EGYENES VONAL
- CSAK AZ A SZÉP ZÖLD GYEP…
- AZT CSAK HISZED, HOGY SOHA ÉLETEDBEN NEM MEDITÁLTÁL
- A KÜLSŐ A BELSŐ VISSZATÜKRÖZŐDÉSE
- HA VÁLTOZÁST AKARSZ, FOGADD EL A HELYZETED
- TANULJ MEG ELFOGADNI!
- A SZEX JÓ, A PÉNZ JÓ!
- GLOBÁLIS KÉP A SZUBJEKTÍV JÓLLÉTRŐL
- A HARAG ROSSZ TANÁCSADÓ, DE JÓ SOFŐR
- MELYIK AZ A SZÓ, AMIT A LEGNEHEZEBB KIMONDANI?
- MICSODA KÖZHELY EZ A HELY!
- BOCSÁSS MEG MINDENKINEK!
- NINCS MITŐL FÉLNED!
- ERŐSÍTSD AZ ÖNBIZALMAD!
- CSAK AZ SZÁMIT, HOGY TE MIT GONDOLSZ MAGADRÓL!
- SZERELEM, SZERELEM…
- KERESD AZ ALKALMAT AZ ÖNFELEDT SZÓRAKOZÁSRA!
- FIGYELJ A MEGGYŐZŐDÉSEIDRE!
Kommentek
A földi élet is tele van alap igazságokkal, és az egyiket most
írtad le Kedves Vera! És ezek az igazságok olyanok, mint a
gravitáció. Hiszed vagy nem, jó ember vagy, esetleg nem,
mindenképp földet érsz, ha kilépsz a tizedik ablakán.
Furcsa szerzet az ember, és sok esetben éppen ész érvekkel magyarázhatatlan az elme működése. Vajon miért a bonyolult felé mozdul, mikor előtte a kézenfekvő megoldás.
Miért taszít a letisztult lehetőség?
A létezés törvényei minden ember számára egyformán íródtak.
Mindenki által tudottak. Miért nem használjuk őket?
A bonyolult nem azonos a bölccsel, mégkevésbé az igazzal.
A bölcs tudja ezt, és kezében tartja a világot.
Akarsz ellenséget, aki felelős a tehetetlenséged vagy
tehetségtelenséged miatt?
Akarsz számodra megoldhatatlan helyzetet, hogy elháríthatsd
a felelősséget?
Akarsz az életedet megkeserítő embereket, hogy az önsajnálat
álarcába burkolózz?
" Kívánságod számomra parancs."
Döntsd el végre, hogy mit akarsz!
Van igazság abban, amit írsz, de egy kicsit sántít.
Amikor jól érzem magam, tisztán látok, legfeljebb én nem veszek tudomást az ellenségeimről, ők azért megmaradnak, vagy feladják...
Szerintem Ti nem voltatok a szó szoros értelmében ellenségei a két nőnek, ők sem ellenséget láttak bennetek, hanem kellemetlen kíváncsiskodókat.
Amikor jól érzem magam, tisztán látok, legfeljebb én nem veszek tudomást az ellenségeimről, ők azért megmaradnak, vagy feladják...
Szerintem Ti nem voltatok a szó szoros értelmében ellenségei a két nőnek, ők sem ellenséget láttak bennetek, hanem kellemetlen kíváncsiskodókat.
Persze, hogy nem voltunk szó szoros értelemben ellenségek. Igazából senkit sem tudnék mondani, akinek az ellensége lennék, vagy aki nekem az lenne. Valójában még azt sem tudnám megfogalmazni, hogy az ellenségnek mi a "dolga", mit tesz vagy mit nem tesz ellenem. Ez inkább a folyamat leírása, ahogy működik a dolog.
Amúgy meg, ha nem veszel tudomást róluk, akkor nem mindegy, hogy vannak-e vagy sem? A tapasztalatodat már nem befolyásolják. Azért adják fel végül:)
Kedves Szeptember,
amennyiben tiszta és ellentmondásmentes az öröm, melyben létezem, annak magas a rezgése.
Ergo magas rezgésű = örömteljes helyzeteket és embereket teremtek magam köré, vonzok be. Nincs kivétel.
Ellentmond a vonzás törvényének az, ha magas a rezgésem, akkor "ellenséget" vonzok az életembe!
Az alacsony rezgés az, mely "képet gyárt" a másik szándékáról, hisz "alacsony rezgésű szemüveg" az, melyen abban a pillanatban az én saját világomat / saját tapasztalataimat szemlélhetem. Ellentmondana a törvénynek, amennyiben másképp volna.
Az ellenség "gyártásról" pedig az Abraham-féle "A Vonzás Törvénye" c. könyvben is olvashatsz. A leggyakrabban a hátrányos megkülönböztetés, diszkrimináció helyzetét maga a "megkülönböztetett" teremti. Ez a rezgés aztán bevonzza a tapasztalataiba magát azt, aki / ami majd valóban diszkriminálja.
Az ellensegekkel kapcsolatba szeretnek egy erdekes kerdest feltenni.Mi van akkor ha azt szeretnem ,hogy az ellensegeim a barataim legyenek?Lehet,hogy nem mindennapi kerdes de nekem van 1-2 ilyen ellensegem akkikel szeretnek barat lenni.
Sajnos nem egyszeru a dolog.Eppen ezert mindenki velemenye erdekel.Koszi.
Talán az a baj, hogy ellenségként tekintesz rájuk. Kezeld őket barátként, aztán azok is lesznek. Először szeretned kell őket, mint a legjobb barátaidat, aztán ezt ők is viszonozni fogják. Fordítva ez sem megy.
Igen, nekem is van egy -ket ember, aki nem kimondottan az ellensegem, de ellenfelem, ellenlabasom, es en is azt tartom a legjobb otletnek, ha megprobalom baratnak tekinteni az illetot.
De vajon mukodhet ez abban az esetben is, ha (meg) nem ismerem szemelyesen, csak hallottam rola. Mit gondolsz Vera?
Szerintem az ellenfél és az ellenség között óriási a különbség. Pl. a harcművészetekben az ellenfelek mindennél jobban tisztelik egymást. Az ellenfél előre viszi az embert, egyfajta mérce, akiről tudod, hogy te is lehetnél, a valós ellenség viszont hátráltat a fejlődésben.
Többnyire nem sok köze van a valósághoz annak, ha valakit csak hírből ismersz. Ismerd meg személyesen, közelíts hozzá pozitívan, addig pedig ne alkoss róla véleményt! Főleg ne gondolj rá úgy, mint egy ellenfélre!
Ha hiszel mindabban, amit eddig írtunk, akkor tudod, hogy mindenből van elég, és senki nem vehet el tőled semmit, ha az valóban a tiéd. Nincs szükség versengésre senkivel szemben. Senkit sem kell lenyomni ahhoz, hogy te boldog lehess. Értheted ezt a szerelemre, a munkára, a pénzre... vagy amire csak akarod.
Szerintem már ott kezdődik az "ellenség"-eltüntetés, ha másként nevezzük és gondolunk azokra a bizonyos emberekre.
Soha senkit sem tartottam ellenségemnek vagy hívtam annak. Eszembe sem jutott. De vannak olyan emberek, akik által negatív érzések keletkeznek bennem.
Persze, ma már tudom, hogy valamivel szembesítenek ők, csak rá kell jönnöm, mire, és így megtanulhatom a tanulnivalót. :)
Tökéletesen leírja a bejegyzésbeli eset azt, amin a napokban gondolkodtam. Velem is megesett hasonló: vica verse. No, nem a rendőri igazoltatás. :D
Remek lenne, ha mindenben megkeresném a jót vagy azt feltételezném! :)
A magam részéről elfogadom, hogy egy-két ember ellenséget lát bennem, vagy talán inkább valami ellenségképet fabrikált rólam, magának. Nem zavar, sőt, hagyom, hogy így van. (odaadom neki magam, hogy megtapasztalhassa általam, amit akar)
Én nem tekintek senkit az ellenségemnek, az Ő érzései nem hatnak olyan mértékben az én irántuk való érzéseimre.
Hogy néhanapján egy kis haragot vagy dühöt érzek esetleg valaki iránt, hát az meg emlékeztet mindarra amin van még mit csiszolni magamon:))
Szóval szerintem semmi baj ezekkel, ha nem ragadok hozzá, hanem arra használom, amire való!
Mit gondolsz Kedves Vera?
Abszolút egyetértek. A gyerekeim tudnának mesélni arról, milyen dühös szoktam lenni rájuk. A vérmérsékletem eleve heves és szenvedélyes, ezért szoktam az átlagnál jobban lelkesedni a dolgok iránt, de ennek köszönhető az is, ha hirtelen dühös leszek. Ennek nincs köze az alapérzelmemhez, ami a tökéletes szeretet irántuk.
Egyetértek az első hozzászólóval, amit csak megmagyaráz Claudia hozzászólásának utolsó bekezdése.
Mégis nagyon jó, hogy írtál e témáról, mert sok esetben igaz. Nem minden esetben helyes, ha nem veszek tudomást a környezetről (mert nem mindig ez van emögött, amit írtál és ha nem: ilyen alapon bárki bármit tehet ellenem!!), ez a fajta felülemelkedés, de mi húzzuk meg a határt, amin belül még jól érezzük magunkat. Ilyen egyszerű esetben, mint ami Verával az utcán történt, igen, valóban célravezetőbb lett volna nekik más oldalról megközelíteni.
Hozzá akarsz szólni? Regisztrálj, vagy ha már regisztráltál, jelentkezz be!
|
Elindult a TITOK tanítóinak könyvtára. Az első darab egy csalhatatlan módszer a vágyaink megvalósulását szabályozó erő irányításához.
|
|
...AKÁR TETSZIK, AKÁR NEM!
Mindannyian tökéletes társra vágyunk, s abban bízunk, hogy egy szép napon belép az életünkbe a Nagy Ő. A sors azonban meghatározott törvények szerint működik.
|
|
RÁK, A MEGOLDHATÓ FELADAT!
|
|
A könyv talán az első olyan mű, ami áthidalja a materialista, az idealista és az ezoterikus világnézet közötti szakadékot. "Ugyanazt az Univerzumot próbáljuk több oldalról is megvizsgálni és megérteni. Hogy létezik, hogy annyi tudományos kutatás, filozófia és 'isteni parancsolat' (azaz útmutatás) ellenére sem sikerült megalkotnunk az Univerzum modelljét, vagyis egy olyan egységes világképet, amiben békésen és egymást kiegészítve fér el mindaz, ami a világunk és az életünk része?" - teszi fel a kérdést a szerző.
|
|
Ha tudatában vagyunk a bennünk rejlő teremtő erőnek, megértjük, hogy a legnagyobb veszedelmet saját negatív gondolataink és érzelmeink jelentik, hiszen azok is valóságot teremtenek. E könyv többet foglalkozik a tudatos, hosszan ható megrendelésekkel, mint az egyszeri, bombasztikus sikerekkel.
|
|
Segítség vágyaink beteljesüléséhez. A Rendeld meg az Univerzumtól! és a Kozmikus csomagküldő szolgálat című bestsellerek folytatása. De mit is jelent az, hogy rendeld meg az Univerzumtól? Nem egyebet, mint elismerni, hogy gondolatainkkal valóságot teremtünk. De mi van akkor, ha a szállítás várat magára?
|








