GYEREKET AKAROK IV.

írta: AVonzasTorvenye.hu, 2010-06-03, 00:56:12

1321 pár iratkozott fel eddig a „Gyereket akarok” csomagra, nekik a héten levélben is küldtem információkat egy alternatív lehetőségről. Ha te nem kaptál ilyen értesítést, de szeretnél, kérlek, írj ide.

Szerencsére továbbra is rendszeresen érkeznek az „X év után végre sikerült teherbe esnem” levelek, amiknek végtelenül örülök, tehát semmiképpen se felejtsetek el beszámolni róla, amikor megtörténik. Ugyanakkor a „Mit tehetnék még, hogy sikerüljön teherbe esnem?” kérdés is állandó, így most erre jön néhány válasz.

A tapasztalat azt mutatja, hogy kitalálni sem tudnék olyan extrém dolgokat, mint amik a fejetekben járnak, és egyértelműen gátolják a baba érkezését. De mivel minden eset annyira egyedi, annyira speciális, nem tudok mindenkire érvényes receptet átnyújtani, csak szemezgetek a leggyakoribb korlátozó gondolatok között:

Csakis fiút / lányt / ikreket akarok

Megdöbbentő, hogy már első gyereknél is milyen sokan kijelentik, hogy a gyermek neme mely esetben szerencsés és mely esetben nem. Még inkább megdöbbent, milyen sokan érzik úgy előzetesen, hogy jobban szeretnék a leendő gyermeket, ha ilyen vagy olyan lenne. Az pedig végképp, ha mindezt azért, mert 10 vagy 20 éve egy jósnő vagy egy virágszirom megjósolta, hogy ennek így kell lennie.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez nem kívánságműsor. Legalábbis itt a földön biztosan nem. Ha veszettül ragaszkodsz az „előbb legyen egy fiam, aztán pedig egy lányom” féle ovis tervhez, nem engeded magadhoz a fordítottját, és végül meglehet, hogy gyerek nélkül maradsz.

Azt javaslom, bízz a gyerekedben. Akkor fog jönni, amikor jönnie kell, és olyan nemű lesz, amilyenre szükséged lesz mindannak a megtapasztalásához, amiért ezúttal megszülettél.

Gyerekekkel foglalkozom, nem tudom, képes lennék-e munkaidő után is

Fiatal pedagógusokkal többször oda lyukadtunk ki, hogy bár évek óta küzdenek a babáért így vagy úgy, tehát igen, nagyon akarják a gyereket, igazából, ha mélyen belegondolnak, a hideg is kirázza őket a gondolattól, hogy munka után kezdődik minden elölről.

Dolgoztam óvónőként, tudom, mennyire fárasztó annyi gyerek között egész nap. De. Más gyereke nem a te gyereked. Az óvodába, iskolába egyéb intézményekbe néhány órás felügyeletre vagy oktatásra kapott gyerekekkel soha nem lesz, nem lehet olyan a viszonyod, mint a saját gyerekeddel. (A saját gyereken értsd az örökbe fogadott gyereket is, mert ő is örökre hozzád tartozik.)

A saját gyereked munka után feltölt. Még ha fizikailag és szellemileg nem is mindig (hiszen vele is foglalkozni kell, róla is gondoskodni kell), de érzelmileg mindenképpen. Az anya-gyerek kapcsolat egyedülálló. Biztos lehetsz benne, hogy ehhez foghatót még nem éreztél a munkád során.

Minden barátomnak kiborítóak a gyerekei, nem bírnám őket egész nap elviselni

Az előző válasz ide is passzol azzal, hogy a te gyerekeid is kiborítóak lesznek, de valahogy mégis csak el fogod tudni őket viselni egész nap :)


Összefoglalva:

Nem ismerhetem mindenki élettörténetét és lelkivilágát. Sokan még saját maguknak sem merik bevallani, mit is gondolnak valójában az anyaságról / apaságról. Rá kell szánni az időt, végig kell gondolni, vajon mi lehet az, ami nem engedi, hogy megtörténjen. Nem a Sors és nem a Jóisten – ebben biztosak lehettek.









Vonzó Vera írásainak más honlapokon történő megjelentetéséhez AVonzasTorvenye.hu írásos beleegyezése szükséges. Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és tévéadás jogát az egyes részekre is.