HA TENNI AKARSZ, MINDENKI A SEGÍTŐD LESZ

írta: AVonzasTorvenye.hu, 2010-11-12, 12:07:59

Nagyon boldoggá tesz, amikor megírjátok, hogy mindaz, amit ezen az oldalon olvastatok, milyen módon tette jobbá, boldogabbá az életeteket. A hét legnagyobb örömét egy Olaszországból érkezett email jelentette, s mert végtelenül büszke vagyok a szerzőjére, megosztom veletek is a történetét.

A TERV



Ricci Mónika (30) először februárban vette fel velem a kapcsolatot, amikor egy nagyon speciális családi helyzet apropóján kért biztatást. Elmesélte, hogy olasz származású férje 4 évvel ezelőtt meghalt, így jelenleg hármasban élnek a kislányával és a nagymamával. Nagyon szeretné, ha az 5 éves lánya anyanyelvi környezetben megtanulná édesapja nyelvét is és megismerné Olaszországot, ezért szeretnének ketten kiköltözni.

AZ ÚJ ÉLET



Végül a döntés rengeteg megoldandó feladatot hozott, hiszen egyedülálló anyaként, külföldiként kellett minden létezéshez szükséges feltételt megteremtenie. De minden jól alakult, pontosan úgy, ahogyan azt előzetesen eltervezte. „Elena és én jól vagyunk, tényleg jól vagyunk! Biztos vagyok benne, hogy rengeteg ember szívesen cserélne velünk, és ugyanennyien örülnének, ha átélhették volna mindazt, amiben nekünk az elmúlt közel 3 és fél hónapban részünk volt. Csodálatos helyen élünk, tenger, hegyek, természeti csodák, klassz programok, kedves emberek… Az albérletünk olcsó, tágas és mindennel felszerelt…”



Közben Olaszországba is eljutott a vörös iszap híre, és Mónika onnan a távolból is mindenáron segíteni szeretett volna a károsultaknak.

AZ ÖTLET

„Egyetlen cikket olvastam a vörös iszap katasztrófával kapcsolatban, illetve a te blogbejegyzéseidet, ugyanakkor nem megy ki a fejemből a gondolat, hogy valamilyen módon segíteni kellene a bajba jutott embereknek. Itt Acqualagnaban, ahol lakunk, október 31-én kezdődik a három hétvégén át tartó 45. Nemzetközi Szarvasgomba Kiállítás és Vásár. Személy szerint nekem is van több olasz ismerősöm, aki szarvasgombával foglalkozik. A rendezvényre a tavalyi adatok alapján kb. 200 ezer látogatót várnak, többek között Franciaországból, Németországból, Angliából és Svájcból is, ami azért is nagy arány, mert egy 4000 lakosú helyről van szó. Mivel a szarvasgomba igen értékes termék (különösen a fehér), feltételezhetően a fogyasztói, tehát egy ilyen rendezvény látogatói valamennyire tehetős emberek.

De nem is ez a legfontosabb, hanem mivel ennyi ember, több nemzet lakói gyűlnek össze egy helyen – és nyilvánvalóan sokan közülük értesültek a katasztrófáról, hiszen én is először az olasz rádióból hallottam, aztán a német TV-ben láttam egy interjút Orbán Viktorral – szóval arra gondoltam, valahogyan kérni lehetne a támogatásukat. Ugyanakkor nekem nincs tapasztalatom ilyesmiben, de azt gondolom, hogy mindenképpen jól kellene tálalni a dolgot, ha mégis belefogok, a megfelelő embernek, a megfelelő helyen stb., hogy valóban pozitív kimenetele legyen.

Arra is gondoltam, hogy „egyszerű” gyűjtés helyett akár egy szebb szarvasgomba-példányt árverésre is lehetne bocsátani, melynek bevételét (vagy egy részét) felajánlanák erre a célra. Nem tudom. De úgy érzem, ez egy olyan lehetőség, amit nem szabad veszni hagyni. Szerinted érdemes-e, és hogyan lehetne elkezdeni, illetve lebonyolítani egy ilyen gyűjtést?”

Természetesen nagyszerűnek találtam az ötletet és azonnal elkezdtem agyalni, reklámszakmai segítséget is kérve. Mónikát a korábbinál is jobban lázba hoztam, elkezdődött a munka, a kapcsolatépítés.

A SEGÍTSÉG



„Na, csak nagyvonalakban: a főrendőr elmondta, hogy a helyi Vöröskereszt ott lesz végig a rendezvényen, nyilván biztosítják a helyet, hogy ha valaki rosszul lenne. Úgy gondolják, hogy esetleg melléjük szegődhetek. Megadta a vezetőjük számát, akit felhívtam, teljesen kedves és készséges volt, ugyanakkor elfoglalt, ezért személyesen majd csak holnap fogunk találkozni. Beszéltük, hogy kellene valami figyelemfelhívó plakátot készíteni, amit kitehetnénk oda, és akkor lehetne osztogatni a kártyákat a számlaszámmal. Az még kérdéses, hogy mennyi kártya kellene, és ki fogja finanszírozni a legyártást vagy hogy lehetne a legolcsóbban megoldani…”



„Ma megismertem egy nagyon kedves és segítőkész embert, utólag persze már azt mondom (és nyilván te is!), hogy nem is történhetett volna másképp. Ő a helyi Vöröskereszt vezetője. Nagyon pozitívan állt a tervhez, és ahogy reméltem talpraesetten is, hiszen nekem ebben nincs tapasztalatom, szóval pont ilyen emberekre van szükség, mint ő. Elmondta, hogy ők ott lesznek végig egy mentőautóval, illetve lesznek önkénteseik is, akik esetleg segíthetnek a szórólapozásban. Rögtön mutatott pár állványt a raktárban, amire ki lehetne tenni pár nagyobb képet, illetve pár sort arról, hogy mi történt Magyarországon, és 2-3 ilyen táblát elhelyezni a rendezvény helyszínén a sátor bejáratánál, hogy az embereknek máris legyen valami fogalmuk a dologról, ne csak zsebre vágják vagy kidobják a szórólapot.

Fel is hívta egy önkéntesüket, aki elkészítené a plakátot és a szórólapokat néhány netről leszedett képpel, illetve lefordítok pár sort arról, hogy mi a szitu, és persze a Vöröskereszt által közzétett számlaszámot, amit küldtél a honlapjukról. Az irodájukban megengedik azt is, hogy kinyomtassunk mindent, szóval arra sem kell költeni…”

A SIKER

„Nagyszerűen alakult minden! Sokan megálltak és megnézték, elolvasták a tábláinkat. Aztán hogy közülük hányan mennek majd a bankba, nem tudhatom, de nagyon-nagyon örülök, hogy megtettem ezt a lépést, fantasztikus volt látni, hogy mennyire kedvesek az itteni emberek, hogyan nyíltak a kapuk egymás után.

A barátnőmmel, Julcsival és Elenával körbejártuk a boltokat is a nagyobb szórólapokkal, és megkértük őket, hogy tegyék ki. Kivétel nélkül mindenki kitette, sőt, sokan már azonnal fogták a celluxot és ragasztották ki, mosolyogva, kedvesen. Teljesen más mentalitás, mint amihez Magyarországon szoktunk... A barátnőm is csak ámult, hogy milyen könnyen megy, milyen nyitottak és kedvesek az emberek. Elena pedig büszkén adogatta a szórólapokat...



Sok embert megismertem ennek köszönhetően, és még most hétvégén is folytatódik a rendezvény. A Vöröskereszt központja egyébként innen kb. 15 km-re van, a táblákat minden alkalommal vitték/hozták nekem a mentőautóval, minden alkalommal 4 önkéntes (mindig más). Kivétel nélkül kedvesek voltak. Fantasztikus dolog és nagyon jó érzés, hogy én, egy ismeretlen magyar lány, a semmiből megvalósítottam egy ilyen nemes gondolatot, ami valóban csak egy gondolatként indult, nagyon köszönöm a támogatásodat és az ötletedet!”

A MUNKA

Mónika életében már csak egy dolognak kellett sürgősen megoldódnia: 4 hónap után letelt az ösztöndíj, amiből kint éltek, ezért munkát kellett találnia. Rengeteg helyre elküldte az önéletrajzát, és kész volt rá, hogy az ország bármely pontjára elköltözzenek.



„A legfontosabb, hogy egyszerűen nem él bennem olyan kép, hogy csomagolok és hazaköltözök, márpedig ha elképzelni sem tudom, akkor meg sem fog történni. Otthon érzem itt magam és Elena is teljesen jól érzi magát, ami persze biztosan annak is köszönhető, hogy napi 2 órát tölt nélkülem egy játszóházban, az idő többi részében együtt vagyunk. De jól ismerem őt, és biztos vagyok benne, hogy az sem jelentene számára gondot, ha (végre) óvodába járhatna itt, én pedig dolgoznék…”

A történet persze szép kerek. Néhány napja ezt írta:

”MEGVAN A MUNKA!!!!!!!!!!! Viterbo tartományban, egy bevásárlóközpontban, újonnan nyíló babaruha bolt (0-6 évig), és 2 héten belül nyit!!!! Sírtam örömömben...”








Vonzó Vera írásainak más honlapokon történő megjelentetéséhez AVonzasTorvenye.hu írásos beleegyezése szükséges. Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és tévéadás jogát az egyes részekre is.