KISMAMASÁG: RABSÁG VAGY SZABADSÁG?

Vera válaszol

írta: AVonzasTorvenye.hu, 2010-05-14, 02:50:31

„Másfél éves a fiam, elegem van abból, hogy itthon vagyok vele, nincs hozzá türelmem. Utazásra vágyom, dolgozni akarok, élni. Ne értsd félre, szeretem, de teljesen ki tud készíteni, már nem bírom a sírást hallgatni, hullafáradt vagyok, alig alszom, a lakás egy káosz. Olykor kiabálok is vele. Nincs időm magamra, teljesen elhanyagolt a külsőm, amire mindig is adtam, szégyellek kimenni az utcára, közben pedig tudom, hogy holnap kezdődik minden újra.”

LÉLEK A TESTBEN

Először is ne legyen bűntudatod emiatt. Minden anya érzett már hasonlót, hacsak nem volt állandó segítsége a baba gondozásában. Az első két év nagyon kemény tud lenni, bár tényleg gyerekfüggő, az én két fiam is egészen más volt ugyanabban a korban. (Persze lehet, hogy csak én voltam más.) Abraham-Hicks azt mondja, hogy a léleknek borzasztó nehéz a testben lennie, hiszen a végtelensége korlátozódik jelentősen. A babáknak ezt még szokni kell. Ki így, ki úgy reagál erre a helyzetre, de valahonnan innen erednek a nehézségek.


TE IRÁNYÍTOD A NAPJAIDAT

Saját magadnak azzal teszel a legjobbat, ha elfogadod, hogy ez még egy jó darabig így lesz. Ez most életednek ez a szakasza, találd meg benne azt, ami szép, és azt, ami később visszahozhatatlan. Én azt vettem észre magamon, hogy ha nem úgy állok hozzá, hogy erre sincs időm, meg arra sincs lehetőségem, akkor valahogy megfordulnak a dolgok, és mindenre lesz időm, és mindenre lesz lehetőségem. Amikor úgy álltam hozzá, hogy egész nap a gyerekkel fogok játszani, mert minden más most lényegtelen, akkor a gyerek elkezdett egyedül játszani vagy mesét nézni, és egyszer csak kaptam 1-2 óra nyugalmat, ami alatt olvasgattam vagy befestettem a hajam vagy kitakarítottam. Amikor azzal a gondolattal mentünk vásárolni, hogy most csak úgy ráérősen nézelődünk, akkor ő is élvezte a sétát vagy elaludt a babakocsiban. Ellenben, ha az volt a gondolatom, hogy lehetetlen elintézni a gyerekkel a postát meg a bankot meg a boltokat, akkor az így is történt.


ÁLLANDÓ FELFORDULÁS

El kell fogadni azt is, hogy szalad a ház. Kisgyerekek mellett képtelenség éjjel-nappal ragyognia és tökéletes rendben lennie. E téren tényleg engedni kell a maximalizmusból, mert az ember fizikailag megzakkan a semmiért. Vegyél nagy dobozokat, amikbe könnyedén bele lehet dobálni mindent (akár játékos formában a gyerekkel együttműködve), aztán majd egy nyugalmasabb időszakban a helyükre pakolod őket.


HISZTICIRKUSZ

Nekem nagyon jól bevált hisztikezelési módszerem az ölelés. Amikor elkezdődik a hiszti, és látom, hogy a gyerek sem tudja, hogy tulajdonképpen mi a baja, és bennem is feltörni készül valami, akkor odamegyek hozzá, szeretetteljesen megölelem és azt mondom neki, hogy minden rendben van, szeretlek, nagyon szeretlek. Ahogy ezt kimondom, azonnal elmúlik bennem a feszültség, és ő is elkezd megnyugodni. Addig tartom így, míg azt látom, hogy minden oké. Próbáld ki, mert sokkal hatékonyabb az üvöltözésnél, a gyerek rángatásánál, netán a bántalmazásánál, ráadásul az sem mindegy, hogy közben te is jól vagy, ahelyett, hogy az egész utca hallaná, hogy már megint eljutottál az idegösszeroppanás széléhez.


UTAZÁS GYEREK NÉLKÜL

Hát igen, kevesebb lehetőség van ilyenkor a megszokott programokra. Nem tartom jó ötletnek, hogy 3 éves kora előtt a gyereket másokra hagyva nyaralgassunk. Jelentős szakirodalom foglalkozik ezzel a témával, tegyen mindenki belátása szerint. Az az igazság, hogy én jól érezni sem tudnám magam nélküle. Annak pedig semmi értelme, hogy úgy „pihenjek” valahol 1-2 hétig, hogy állandóan a távol lévő kisgyerekem jár az eszemben. Ha vannak nagyszülők vagy bármilyen más segítség, egy-egy mozi, színház, vagy koncert nagyszerű kikapcsolódás tud lenni.








Vonzó Vera írásainak más honlapokon történő megjelentetéséhez AVonzasTorvenye.hu írásos beleegyezése szükséges. Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és tévéadás jogát az egyes részekre is.