MICSODA KÖZHELY EZ A HELY!

A 100. blogbejegyzés

írta: AVonzasTorvenye.hu, 2008-07-18, 14:05:08

Nem is olyan régen, levelet kaptam az egyik olvasótól. Elég részletesen leírta a gondolatait, amik minden szempontból annyira negatívak voltak, hogy mire a végére értem, én is úgy éreztem, a Dunába kell vetnem magam.

A levél elején ugyan jelezte, hogy eddig mindenki feladta, akitől segítséget kért, de ezzel én nem foglalkoztam, nem olyan fából faragtak. Sokatokkal örömmel és bizalmasan levelezek a legkülönbözőbb témákban, tudjátok jól, hogy kész vagyok segíteni bármiben. Főleg abban, hogy a negatív gondolataitokat pozitív életszemléletté változtassuk.

Ő rendkívül nehéz esetnek bizonyult, de azért hosszasan gondolkodtam, mivel lehetne kibillenteni a helyzetéből. Írtam egy biztató levelet, amire jött egy még lehangolóbb válasz, aztán még egyet, amire annál is súlyosabb… Végül úgy éreztem, nincs más választás, beállok a sorba azok közé, akik feladták, mert nem akarom, hogy az utolsó szuszt is kiszívja belőlem és az életkedvem is elmenjen.

Másnap meggondoltam magam – bár továbbra is a levelei hatása alatt álltam, közel a depresszióhoz – és újra írtam neki néhány jó szót, illetve azt, hogy én mit tennék az ő helyében. Amit ez után kaptam, attól padlót fogtam:
„Kedves Vera, olyan közhelyes, amit írsz, hogy nem is tudom, mit válaszoljak!”

Persze, én is tudom, hogy amikor az ember pozitív gondolkodásról meg szeretetről, megbocsátásról és egyebekről ír, az mindig erősen súrolja a közhely fogalmát, de hogy ezt attól az embertől kelljen hallanom, aki napokat vett el az életemből, akin én folyamatosan segíteni próbáltam, ez még nekem is sok volt.

Újra csak magamba szálltam (ahogy hasonló helyzetekben mindig), hogy megértsem, mire figyelmeztet engem ez a történet. Végül arra jöttem rá, hogy nem az én felelősségem minden ember, aki hozzám fordul segítségért. Egymagam kevés vagyok ahhoz, hogy mások hegyeit megmozgassam. Mutathatok irányt a blogbejegyzésekkel, a fordításokkal, tehetek fel kérdéseket vagy adhatok jó tanácsokat, de aki nem hagyja, azon erőszakkal sem lehet segíteni, és bármennyire is fájdalmasan érint a dolog, el kell őt engedni.

Külön érdekesség (számomra pedig igazán megható élmény volt abban a pillanatban), hogy miután búcsút vettem tőle, a következőt olvastam a Vonzás Törvényéről: „Akik közhelyesnek látják, közhelyként fogják megtapasztalni. Azok számára viszont, akik bölcsességnek látják, egy egészen új világ kapuját fogja kitárni.” (Ezt bizony, barátaim, maga az Úr mondja Neale Donald Walsch utolsó párbeszédében.)





Vonzó Vera írásainak más honlapokon történő megjelentetéséhez AVonzasTorvenye.hu írásos beleegyezése szükséges. Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és tévéadás jogát az egyes részekre is.