NINCS MITŐL FÉLNED!

Te irányítod a sorsodat

írta: AVonzasTorvenye.hu, 2008-07-07, 11:13:35

Tegnap hálát adtam az égnek, hogy a nagyfiam nem olyan vakmerő, mint amilyen én voltam az ő korában. Konkrétan nulla veszély- és félelemérzettel éltem, úgy 20 éves koromig.

Persze, volt hol edződnöm. Apám mindennap hurcolt magával a kocsmába, úgyhogy amíg anyám dolgozott, én a város legzsiványabbjaitól tanultam meg kártyázni, vagy épp kést dobálni. 10 éves koromra – a csapos Klári néni szerint – készen álltam arra, hogy akár egyedül is továbbvigyem a bótot. A karrierépítésnek ez a lehetősége nem igazán motivált, de azért azt éreztem, hogy életre szóló élményekre teszek szert az alkoholisták között.

Az én apámnál többet senki sem költött piára, viszont tény, hogy „csak” munka után ivott. Amikor pedig dolgozott, egy pótkocsis IFA sofőrje volt, így jobb híján én is azon tanultam meg vezetni.

Egyszerűen szenvedélyemmé váltak a teherautók, és kicsivel később a motorok.
13 éves koromban addig ügyeskedtem, míg megszereztem egy 350-es JAWA-t, ami egy kicsi lány mellett elég abszurd látvány volt. Máig emlékszem anyám riadt tekintetére, amikor meglátta, hogy nem ér le róla a lábam, és épp egy hegyoldal tetejére akarom felbőgetni.

Szülői engedéllyel a szokásosnál hamarabb szereztem jogosítványt, és alig vártam, hogy végre legálisan rójam az utakat. Csakhogy ekkor történt valami.

Az élet úgy akarta, hogy szemtanúja legyek egy nagyon súlyos autóbalesetnek, amelyben minden érintett meghalt. Olyannyira megrázott az esemény és a látvány, hogy hosszú ideig még utasként sem tudtam autóba ülni. Évekkel később rászántam magam a vezetésre, de miután rendőrök állítottak le néhány perccel később, ezt is afféle jelnek vettem, hogy még nem állok készen rá.

És milyen igaz volt! Őrületesen féltem. Nem éreztem semmit abból a szenvedélyből, ami tiniként mindig hajtott... Nem maradt más, külső szemlélő lettem: anyós ülés, Forma1, MotoGP, TopGear… Minden vezetés iránti vágyam és lelkesedésem csak virtuálisan tudott kielégülni. Tudod, amikor király vagy Monzában playstation-ön, de nem mersz elmenni autóval az utca végéig.

A Vonzás Törvényének megismerésére, és a halál tökéletességének megértésére volt szükségem ahhoz, hogy el tudjam engedni ezt a félelmet. Ma már tudom, hogy én irányítom a sorsomat. Én irányítom a gondolataimmal, az érzéseimmel és a tetteimmel az életemet. S ha már itt tartunk, a halálomat is. Nincs okom arra, hogy tragédiáktól rettegjek, mert minden gondolatom és minden érzésem tiszta, s ha mégsem, teszek róla, hogy az legyen.

Nem tudom, hogy neked milyen félelmeid vannak, de azt igen, hogy könnyedén megszabadulhatsz tőlük. Bármi történt is másokkal, sose felejtsd el, hogy az az ő valóságuk, ők teremtették maguknak. S ha te nem akarod megtapasztalni ugyanazokat az eseményeket, egyszerűen csak NE GONDOLJ RÁJUK! Semmilyen negatív gondolatnak NE ADJ ENERGIÁT azzal, hogy félsz tőle!

A bizakodó hozzáállás az élethez nem egyenlő az idiotizmussal, még ha sokan ezt is gondolják. A tiszta, pozitív érzelem és gondolat védelmez, sebezhetetlenné tesz.
Gondolj rá úgy, mint egy biztonságot jelentő páncélpajzsra vagy mellvértre. Esetleg golyóálló mellényre – hogy haladjunk a korral.






Vonzó Vera írásainak más honlapokon történő megjelentetéséhez AVonzasTorvenye.hu írásos beleegyezése szükséges. Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és tévéadás jogát az egyes részekre is.