ÚSZNI AZ ÁRRAL

írta: AVonzasTorvenye.hu, 2007-10-04, 00:07:53

„Abból, amire vágysz, semmit sem fogsz az árral szemben haladva megvalósítani!”



A VIDEÓ FORDÍTÁSA:

Képzeld el, hogy a kenuddal lemész a folyó partjához – egy gyönyörű, jó sodrású folyóhoz –, az evezők már a helyükön vannak, oda vannak erősítve a csónak oldalához. Te vízre ereszted a csónakodat, és elkezdesz szándékosan árral szemben evezni… és evezel, és evezel teljes erőddel… amire mi azt mondjuk:

Miért nem fordulsz meg, és hagyod magad az árral sodortatni? Emberbarátaink erre kivétel nélkül mindig azt mondják:
Nem tűnne ez túlzott lustaságnak? Ez lustaságnak tűnik…

És aztán azt mondják: az édesanyám nem tartaná ezt helyesnek! És a tanáraim sem! Ők valamennyien pont az ellenkezőjét tanították. Sőt, minden falon lógó plakát arról szólt, hogy mennyivel nemesebb az árral szemben haladni.

És azokhoz mérték az eredményeinket, akik szintén az ár ellen haladtak! Minél inkább harcoltunk az árral, annál büszkébbek voltak ránk a barátaink, nagyobb trófeákat és díjakat kaptunk… és úgy halljuk, hogy aki beugrik a vízbe az még több elismerést kap…

Mi szeretnénk, ha felismernél valamit… tulajdonképpen ez olyasmi, amit érdemes le is írni: abból, amire vágysz, semmit sem fogsz az árral szemben haladva megtalálni!

Abból, amire vágysz, semmit sem fogsz az árral szemben haladva megvalósítani! Azért tudjuk ezt, mert mi ismerjük az élet örök körforgását. Tudjuk, hogy a Forrásenergia kiterjesztette magát, így jöttél létre TE. Tudjuk azt is, hogy azért kérsz dolgokat – mint ahogy ez előre várható volt –, mert megtapasztaltad a fizikai létezést. Tudjuk, hogy a Forrás kívánságaid hatására egyre tágul, és ahogy ez a folyamat zajlik, te egyre többet és többet kívánsz… tehát mi látjuk a folyó forrását.

Tudjuk azt is, hogy ha megfordulsz, és hagyod, hogy a víz vigyen magával, akkor csodálatosan érzed magad… ezt hívjuk úgy, hogy pozitív érzés… Különböző mértékben érezheted ezt, de ez az, amit pozitív érzésnek hívunk.

Tudjuk azt is, hogy ha az árral ellentétes irányban haladsz, az meglehetősen gyorsan felőrli az energiáidat, és amit ilyenkor érzel, azt nevezzük negatív érzésnek.

Azt akarjuk, hogy megértsd: csak egyetlen folyó létezik. Lehet, hogy a folyással egy irányban, az is lehet, hogy ár ellenében haladsz… a folyó azonban ugyanaz, és csak ez az egy folyó létezik. Ha azoktól, akik körülötted vannak, azt tanulod meg, hogy a folyás ellenében haladj, akkor talán kijelented, hogy gonosz folyamok ragadtak magukkal, hogy léteznek olyan dolgok, mint „a betegség folyója” vagy a „gonoszság folyója”, a „szegénység folyója”.

De erre mi azt mondjuk, hogy ez nem így van! Csak egy folyó létezik. Mindössze arról van szó, hogy te nem az árral úszol, hanem ellene szegülsz.

Erre ők azt mondják: nem, ez lehetetlen! Ha ez a „minden jó folyama” akkor miért kínoz engem ennyire? Mi erre azt mondjuk: mert teljes erőddel a fenékhez tapadsz!

Azért kínoz meg úgy, mert nem haladsz együtt azzal a folyammal, melyet te magad hoztál létre. Érted végre? És ez a legfontosabb, amit meg akarunk értetni veled. A Jólét folyama korlátlan hatalmú, és elsodor magával a vízfolyással megegyező irányba, akár akarod, akár nem. Más szóval: amikor körülnézel e világban, el kell ismerned, hogy a jólét mindenütt megnyilatkozik körülötted. A Földbolygó, amelyen élsz, kiegyensúlyozottan forog a tengelye körül… És még ezen is túl, ami nyilvánvaló jólét – bár egyeseknek inkább szembetűnő, mint másoknak –, szeretnénk emlékeztetni rá: hogy amint továbbhaladsz az árral, és egyre lejjebb és lejjebb jutsz a folyón egészen addig, míg eljutsz a fizikai halál állomásáig – az megint csak egy kifejezésmód…

Itt szeretnénk kissé tiszteletlenek lenni, ezért nevezzük ezt a jelenséget egyszerűen elpatkolásnak. Amikor elpatkolsz, akkor valójában nagyon gyorsan haladsz, végre az árral együtt, a Jólét végtelen folyamában…

Más szóval: nem azt állítjuk, hogy a Jólét folyama az uralkodó, hanem azt, hogy ez az egyetlen folyam, ami létezik!

Tehát, míg ebben a fizikai testben létezel, erőlködhetsz azzal, hogy az árral szemben úszol, rengeteg szenvedést és szomorúságot okozhatsz magadnak, és aztán állíthatod azt, hogy ez a Jólétfolyam nem létezik, hiszen te csak nyomorúságot tapasztaltál. Mi azt szeretnénk mondani neked, hogy ha lemondanál arról, hogy ellenállj, és hagynád, hogy az ár sodorjon magával, akkor végre felfedezhetnéd, hogy ez a folyam milyen végtelenül jó tud lenni hozzád.

A folyami vezető azt mondta Jerry és Esther minden barátjának: "Tudod, az a szikla ott nem képes együtt haladni a vízzel. S mivel erre nem képes, a hullámok egyre-másra nagy erővel ütődnek neki. Ha mi a tutajunkkal véletlenül nekisodródunk az egyik ilyen sziklának, akkor nagy bajba kerülünk. A víz felfordíthatja a tutajunkat, a sziklák közé szorulhatunk, és a folyó hullámai összetörhetnek bennünket."

A lényeg tehát az, hogy ne ütközzünk bele a folyóban szilárdan álló sziklákba, akadályokba, hanem képesek legyünk azokat bölcsen kikerülni. A vezető világosan megmondta: "Ha hallgatsz rám, megmutatom, hogyan tudsz a sziklákat kikerülve haladni. De ha nem hallgatsz rám, könnyen lehet, hogy beleütközöl valamelyik sziklába, ami a végzeted lehet."

Mi azt mondjuk, hogy ugyanez az elv vonatkozik a Jólét sebes folyamára is: ha ráhagyatkozol a víz erejére, és hagyod, hogy az ár sodorjon, fantasztikus utazásban lehet részed. De ha az ár ellen próbálsz evezni, vagy a fenékhez próbálsz tapadni, ha nem tudod elengedni magad, akkor érezni fogod a félelem és a depresszió érzését, a kontroll teljes hiányát, a tehetetlenség szörnyű érzését!

Arra is szeretnénk emlékeztetni, hogy ezt a folyót nem valaki más jelölte ki számodra: Forrás, vagy Isten, vagy egy jóindulatú, vagy rosszindulatú lény. Értelmetlen e feltételezett lény akarata ellen szegülni, és megpróbálni a folyam ellenében haladni. Te vagy az, aki ezt a folyamot mozgásban tartod, olyan gyorsasággal, ami neked megfelelő!

Nemrég az egyik szemináriumunk szünetében egy anya a gyerekével ebédelt. A gyerek megkérdezte az anyukáját:
- Amikor visszamész, kérdeznél valamit Abraham-től az én nevemben?
- Hát persze! – felelte a mama.
- Miért van az, hogy a felnőttek mindig olyan rosszkedvűek, olyan durcásak?

Mi azt mondtuk erre: Ez a legjobb kérdés, amit eddig hallottunk, és tökéletesen illik ahhoz, amiről egész eddig beszéltünk. Valóban a felnőttek sokkal durcásabbak, mint a gyerekek – persze vannak durcás gyerekek is – de a felnőttek általában véve azért rosszkedvűbbek és durcásabbak, mert már hosszabb ideje élnek, ezért az ő életük folyama sebesebben folyik. És ha állandóan ellenállnak az árnak, és nem hajlandók elengedni magukat, akkor ez rengeteg rossz érzést eredményez, és természetes, hogy emiatt rosszkedvűvé és durcássá válnak.

Más szóval, a lényege ennek az egésznek az, hogy ha azzá az örömteli lénnyé akarsz válni, akinek a sorsod szerint lenned kellene, akkor együtt KELL úsznod az árral! Ha nem ezt teszed, rosszul érzed magad. Ilyen egyszerű! Az a tény kelt benned rossz érzést, hogy nem haladsz együtt azzal az áramlással, amit te magad hoztál létre: ez a tehetetlenség, a kielégítetlenség érzését jelenti.

Sőt, ez az, ami miatt úgy érzed, hogy túlterhelt, frusztrált és dühös vagy. Ez az, ami eltölt félelemmel, reménytelenséggel, és a teljes depresszió érzésével. Minden negatív érzés gyökere az, hogy nem engeded el magad, és nem bízod rá magad teljes egészében a folyóra.

Ha belegondolsz ebbe, akkor ezt le tudod bontani azokra az egyszerű építő blokkokra, amelyekről eddig is beszéltünk. Ez azt jelenti, hogy az életed, úgy ahogy valamikor megtervezted, a vágy számtalan rakétáját lőtte ki az Univerzum felé, és ha benned ennek ellenére negatív érzések vannak jelen, akkor nyilvánvaló, hogy nem tartasz lépést a saját magad által létrehozott áramlással.

Másrészről viszont, ha együtt haladsz, és tartod a sebességet azokkal a vágyrakétákkal, amelyeket kilőttél az Univerzum felé, akkor csodálatosan érzed magad.

Csodálatosan érzed magad akkor, amikor éppen hogy felbocsátottad a vágy rakétáját… még mielőtt az megvalósult volna. Csodálatosan érzed magad akkor is, amikor semmi bizonyíték, vagy jel sem mutat arra, hogy vágyad megvalósulni készül… csodálatosan, fantasztikusan érzed magad végig az egész folyamat alatt, egészen a megvalósulásig!

És amikor csodálatosan érzed magad, biztos lehetsz abban, hogy amit kívánsz, az meg is valósul!

Amikor nem érzed magad csodálatosan, a megvalósulás folyamata lelassul, lehet, hogy amire vágysz, ebben az életedben nem is adatik meg neked. De ami a legfontosabb, még annál is fontosabb, hogy nem tudod manifesztálni azt, amire vágysz (egyfolytában rettenetesen fogod érezni magad) egészen addig, míg el nem engeded magad, és hajlandó vagy végre úszni az árral.

Azt szeretnénk, ha ebből az analógiából megéreznéd – és szerintünk a folyóhasonlat egy nagyon is pontos és találó analógia –, hogy mindössze arra van szükség, hogy képes legyél elhatározni, hogy bármilyen módon, de megfordulsz, és elkezdesz végre az árral egy irányban haladni.

Néha úgy érezzük, hogy egyesekben (főleg azokban, akik már régóta hallgatják ezeket a tanításokat) azt a benyomást keltjük, amint egyre sulykoljuk az érzelmi skála fogalmát, ahol a pozitív oldalon olyan érzelmek vannak, mint a szeretet, az öröm, és a többi nagyszerű, csodálatos energiák, míg a másik oldalon olyan érzelmek sorakoznak, mint a depresszió, a félelem, és a düh…
… szóval néha úgy érezzük, hogy azt a benyomást kelthetjük benned, hogy a te dolgod az, hogy ne csak, hogy ne legyél a skála ezen (negatív) oldalán, hanem a lehető leggyorsabban átkerülj a másik (pozitív) oldalra… Persze, hogy azt kívánjuk, hogy inkább így érezz, mint úgy…

De, amit igazán meg szeretnénk értetni veled az, hogy miután a folyó állandó mozgásban van, nem arra kérünk, hogy fordítsd meg a csónakodat, kapcsold be a motort, és aztán brrr… érkezz el az érzelmi skála másik végére a lehető leggyorsabban.

...Mivel mi ismerjük a folyó erejét, tudjuk, hogy nincs erre szükség. Mindössze annyit kell tenned, hogy abbahagyod az árral szembeni evezést! Ne evezz többé árral szemben! A víz sodrása úgyis megfordít anélkül, hogy erőlködnél!

És ez az, amit leginkább szeretnénk kihangsúlyozni: amint az ár megfordít, eljön a megkönnyebbülés pillanata. És ha belegondolsz, az életben ez az egyetlen választás létezik: árral szemben vagy az árral együtt…

Szemben az árral, vagy együtt az árral… Persze kellemes az, ha valaki el tudja határozni, hogy ettől kezdve együtt úszik az árral, és meg is tudja ezt tenni tudatosan. De tulajdonképpen az igazi választás nem egyszer, hanem minden egyes percben újra és újra meg kell hogy történjen, és minden egyes alkalommal újra és újra el kell döntened, hogy jobban akarod érezni magad, vagy pedig rosszabbul… jobban vagy rosszabbul…

Minden nap minden percében meghozhatod a döntést: tovább kesergek ezen az ügyön, és ezzel még jobban rontok a helyzeten, vagy pedig jobbá tehetem azáltal, hogy többé egy szót sem ejtek róla…







Vonzó Vera írásainak más honlapokon történő megjelentetéséhez AVonzasTorvenye.hu írásos beleegyezése szükséges. Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és tévéadás jogát az egyes részekre is.