Remény, hit, tudás... avagy mire tanít a Normafa?

Amikor a címet olvasod, biztosan nem tudod, hogy hogyan jön ide a Normafa. De hidd el, pontosan ettől lesz jó, kézzel fogható és reményeim szerint tanulságos is, - hiszen 2-3 nappal ezelőtt még én sem tudtam. No, de ne rohanjunk a dolgok elébe.Közel egy hete kaptam azt a kérdést, hogy hogyan vonzunk konkrétan be valamit az életünkbe? (a konkrétan vágyott dolog egy ház volt, egy saját ház)Bár hosszú választ adtam, ami jobban rávezetheti, elvezetheti a kérdezőt a megoldáshoz (s szívemből remélem, hogy így is lesz), mégis, ez a mai eset csak aláhúzza mindazt, amit írtam, s pontosan ezért is tartom fontosnak megírni. Az alapkérdés: hogyan higgyünk valamiben, amit még nem a mienk, amit nem látunk, amit nem foghatunk kézzel, amit nem vihetünk haza, amibe nem érkezhetünk még meg,... - a sort sokáig lehetne folytatni.


Mégis, a válasz mindenre ugyanaz: az érzéseid vonzzák az adott dolgot, - vagy éppen taszítják azt. Ha az érzéseid "tiszták" (a kétkedéstől) a vágyott dologgal kapcsolatban, s belül igazi lelkesedést, örömet érzel, amikor rá gondolsz, mind egyes másodperccel közelebb kerülsz hozzá, ameddig ezt az érzést fenn tudod tartani magadban. Ha pedig begyakorlod az adott érzést és minél többször vissza tudsz hozzá találni, annál gyorsabb lesz az elérése. De: ahogy az érzésed elveszíti a tisztaságát és megjelennek benne a kétkedés, a kétely, gyanakvás és bármilyen negatív gondolat, az így megélt másodpercek, percek mindegyike csak távolabb visz a vágyott dologtól.Ennyi lenne a recept a sikerhez? Én mindig hozzáteszem, hogy igen, alapvetően ennyi a jövőd és környezeted formálása, viszont amikor ezt valaki nem érzi nehéznek, annak mindig elmondom, hogy csak akkor nem nehéz, ha ignorálni, azaz figyelmen kívül tudod hagyni a környezeted, a jelent, a MOST-ot. Ugyanis ameddig a környezetedet figyeled, elvonja a figyelmed attól, amit teremtenél. A munkatársaid, az útvonal, amin közlekedsz, a hírek, az Internet,... - sorolhatnám ezt is végtelenségig. Az érzéseid hamar meg tudnak változni, ha a jelent figyeled meg, ami ráadásul azért sem fontos, mert az a múltban teremtetted meg. Kár rágódni rajta, újragondolni, újra átélni,... - ha erről leszoksz, hatalmas terhet raksz le és az érzéseid, a vibrációd, a kibocsátott energiáid alapjaiban változnak meg.

A vagyonod NEM a bankszámládon van, hanem a érzelmeidben.

Természetesen ugyanez történik akkor is, ha elengeded a jelent. Ha fontosabbá válik a felé nézned, ami felé mész, mint az, ahonnan indultál. A jelent már elhagytad, s a kitűzött cél már rég készen van – a dolgod annyi lenne, hogy már csak azt nézd, arról beszélj, azt érezd. Van három lépcsőfok, aminek a harmadik szintjén kell lenned: a remény és a hit után a tudásra kell szert tenned. Arra a biztos tudatra van szükséged, hogy amit kértél, az már készen volt akkor, ahogy először kérted. Az autó, a ház, a munkahely, a fizetés, a bankszámlád nagysága,… elkészült rögtön, amikor kérted. A Tiéd. Oda kell menned hozzá. Nem fizikailag. Nem kell hozzá elvégezned semmilyen plusz iskolát, tanfolyamot, nincs hozzá szükség „semmire”, csak az érzelmeidre. Azzal tudsz ugyanis ráhangolódni a vágyott dologra és az fogja elhozni Hozzád. Van egy érdekes észrevételem, amit sokszor el szoktam mondani: az igazi vagyonodat nem tudod lemérni a pénztárcáddal vagy a bankszámláddal. Nem számít, hogy MOST mit látsz: ki ül éppen ma egy hatalmas terepjáróban, ki lakik hatalmas házban, ez mind-mind nem számít. Az IGAZI vagyonod a benned rejlő érzések, az általuk belőled kiáramló energia a gondolataidhoz és vágyaidhoz. Szeretném újra leírni, csupa nagybetűvel, hogy mindig emlékezz erre: AZ IGAZI VAGYONOD AZ ÉRZELMEID.


A bankszámlád, pénztárcád nagyságát egyedül érzelmeid határozzák meg.

Ha meg tudod azt érteni, hogy egy tiszta, kétkedésektől mentes („miért én lennék az? Hogyan lesz majd nekem ilyenem? Ki adna nekem akkora fizetést?) érzelem bármit el tud érni , akkor könnyű belátnod, hogy nincs miért nézned a jelent és aggódnod benne a jövőd miatt. A jelen a múltadban történt érzéseid építették, a jövődet viszont csakis Te építed, senki más. Érhetnek ugyan a jelenben hatások (munkatársaid megjegyzései, család, szomszéd, hírek,…), de lássuk be, hogy a rájuk adott reakciódért, érzelmeidért csakis Te felelsz. Azt nem irányíthatja senki. A híreket kikapcsolhatod (ha rám hallgatsz, már rég megtetted), a környezetedből bejövő információkat csökkentheted, s igazából azt engedsz el a füled mellett, amit csak akarsz. Ez csakis a Te döntésed. Nem azt mondom, hogy dugjuk homokba a fejünket, de azt mindenképpen javaslom, hogy ameddig nem tudjuk az érzelmeinket „tisztán tartani”, addig tegyük azt, mert az segít.


Mielőtt azt hinnéd, hogy nem is lesz szó a Normafáról, lássuk a remény-hit-tudás lépcsőt. Lelkesedem a napért, a napsütésért, a derült világoskék égboltért. Már sok-sok napja, hogy nem láttam a napot, ráadásul bárki is beszélt a környezetemben az időjárásról, csupa rosszat mondott: még sokáig ilyen is marad, sőt még rosszabb lesz és hasonlók. Pár napja elkezdtem magamban előcsalogatni a napsütés élményét: milyen, amikor úgy érzem, hogy a napfény simogatja az arcomat, amikor képes vagyok hosszasan ámulni a világoskék eget, mert annyira tiszta és mégis mélynek érzem, amikor érzem, hogy testem és lelkem feltöltődik a napsütéstl,… Amikor megvolt ez az érzés, próbáltam a lehető legtisztábban fenntartani magamban, azaz nem elrontani kétkedéssel (ugyan, esély sincs arra, hogy lássuk a napot, két hétig ilyen időt mondanak,… - megjegyzem: sosem nézek időjárást J), egyszerűen csakis arra gondoltam, hogy mit szeretnék, miért szeretném és azt az igazi lelkesedést, amit éreztem iránta (gyorsabb szívverés, emelkedettség, jókedv, derű, könnyedség, megkönnyebbülés,…) próbáltam fenntartani. Pontosan úgy éreztem a dolog iránt, mint ahogyan a lelkem érzett és mintha már meg is történne. Tegnap a Pátyra vitt az utam, s amikor odaértem, előbújt a nap. Úgy, hogy még Budaörsön sem adott volna érte senki egy huncut garast sem. Előbújt és sütött, s a felhők között láttam azt a világoskéket, amiért annyira tudok lelkesülni. Nem sütött folyamatosan, de fel-felbukkant percekre és szinte szárnyaltam belül. 2 napja kiderült, hogy ma a Normafánál lesz dolgom. A városon át hajtva köd, pára, zúzmara,… még a Jagelló úton is ugyanez a kép fogadott. A fogaskerekű sínén áthajtva azonban hirtelen egy más világ fogadott: előbújt a nap, a felhők mintha sosem lettek volna és csodálatos világoskék volt minden irányban, bármerre néztem.


Egyszerűen napfürdőzni lehetett az üveg mögött: csodálatosan szép és szó szerint melengető érzés volt, egy teljesen másik világba csöppentem pár másodperc alatt. Nem tudtam, hogy a Normafához megyek, amikor a nap látványára vágytam. Fogalmam sem volt róla, hogy hogyan fogom átélni, megkapni ezt az élményt. De azt tudtam, hogy sütni fog rám a nap, pontosan úgy, ahogyan elképzeltem. Azért tudtam érte lelkesedni, mert tudtam, hogy meg fog történni. Nem reménykedtem benne, hanem tudtam. És egyszer sem kérdeztem meg magamtól, hogy „ugyan már, hogyan sütne a nap, hiszen felhős az egész ország?” és hasonlók.

Ezt a példát azért írtam, hogy megértsd: vagy Te és az Univerzum. Te alakítod a történetet, de vele együtt vagy a társrendező és a forgatókönyvíró. Akkor fogod élni az elképzelt életed, ha az érzéseidre figyelsz. A teljes vagyonod, mit több: az egész életed ott van benne. Nem a munkádban. Nem a törtetésedben. Nem a küszködésben. A vágyad és az iránta való őszinte, kétkedés nélküli lelkesedés, érzés hozza el azt. És ezer és ezer-féle útja lehet annak, ahogy eljön. De ha azon gondolkozol, hogy hogyan jön el, csak összezavarod az érzelmeid, pontosan úgy tud hatni, mint a türelmetlenség. A napsütésre ugyan lehet mondani, hogy kis dolog, de szerintem azért olyan sokan nem voltak napsütésben tegnap és ma is. :-) Kipróbálnád Te is, vagy kipróbálnád mással? Pontosan erre szeretnélek bátorítani. És leginkább azt szerettem volna a fenti kis példával, hogy lásd, mire vagy képes, s hogy lásd, mennyit számít a vágyadhoz társított érzelem iránya: az őszinte lelkesedéssel vonzol, bármivel, ami negatív érzelem vele kapcsoltban, azzal taszítasz. És emlékszel? A reakcióidat, az érzelmeidet csakis Te határozod meg. Ha pedig nem találnád az igazi érzelmeket, csak próbálj meg összehangolódni a lelkeddel. A lelked mindig őszintén őrül minden vágyadnak és egyetlen másodpercre sem kételkedik, mert tudja, hogy megkaphatod könnyedén. Milyen érdekes a magyar nyelv: lélek – lelkesedés, - s ez nem véletlen. Ha azt érzed, hogy őszintén, kétely nélkül lelkesedsz, akkor egyúttal összhangban vagy a lelkeddel is. Ez a vonzás titka, s a titok a titok mögött. Próbáld ki bármivel, amiért őszintén tudsz lelkesedni, - az érzelmeid elárulják úgyis, ha éppen nem megy, segítenek benne, hogy máskor vagy másképp közelítsd meg a vágyad. Remélem, hogy a fenti történettel ez a leírás érthetőbbé vált, s bízom benne, hogy így könnyebben ráéreztek a vonzásra.

© 2019 by A vonzás törvénye.hu